Európa mélyén, egészen Skóciától Törökországig egy lenyűgöző, 12 ezer éves alagútrendszer rejtőzik, amely évszázadok történelmét őrzi magában. Ez a titokzatos alagúthálózat nem csupán geológiai érdekesség, hanem a kontinens múltjának izgalmas tanúja is, a
Az alagútrendszer építésének hátterében számos elmélet áll, amelyek azt firtatják, hogy kik voltak az alkotói és milyen okok vezették őket ehhez a grandiózus projekthez.
Európa föld alatti világában egy lenyűgöző, 12 ezer éves alagúthálózat rejtőzik, amely több ezer kilométeren át húzódik, összekötve a kontinens különböző régióit, a Skóciai hegységektől egészen a Földközi-tenger partvidékéig. Ez a titokzatos rendszer két alapvető kérdést vet fel, amelyekre eddig nem találtunk válaszokat: honnan származik és miért építették? E kérdések körül kialakult tudományos viták napjainkban egyre intenzívebbé válnak, ahogy a kutatók próbálnak fényt deríteni e rejtélyes alagút titkaira. Az Archeology Worlds magazin számolt be erről a figyelemre méltó felfedezésről.
Egyesek szerint az alagutakat arra tervezték, hogy védelmet nyújtsanak a korai embereknek a ragadozókkal vagy úgy általában a fenti, ellenséges környezettel szemben. Mások szerint azonban ezek az alagutak egykor egy összefüggő, ősi sztrádát alkottak, amely biztonságos átjárást biztosított az egyes régiók között a korai konfliktusok, természeti katasztrófák vagy a szélsőséges időjárási események idején. Mások szerint az alagutak szimbolikus portálként is értelmezhetők, amelyek az alvilágba vezettek - így szakrális jellegük (is) lehetett.
Az alagútrendszert természetesen számos kutató alaposan tanulmányozta, de közülük kiemelkedik Dr. Heinrich Kusch, a neves német régész, aki Az ókori világ földalatti kapujának titkai (Tore zur Unterwelt) című művében részletesen foglalkozik ezzel a témával. Kusch véleménye szerint az alagutak hosszú távú fennmaradása, amely már több mint 12 ezer éve tart, arra utal, hogy a rendszer valaha jóval kiterjedtebb volt, mint a jelenlegi nyomok alapján sejthetjük. Ahogy Dr. Kusch megfogalmazta:
"Bajorországban 700 méter hosszú szakaszt fedeztünk fel. Ausztriában, Stájerországban pedig 350 métert azonosítottunk. Európa-szerte több ezer ilyen alagút volt, amelyek Skóciától a Földközi-tengerig húzódtak."
Dr. Kusch magyarázata szerint az alagutak meglehetősen szűkek, átlagosan mindössze 70 cm szélesek, ami éppen elegendő ahhoz, hogy az ember átférjen rajtuk. Különböző szakaszokban azonban tágasabb kamrák is kialakulnak, amelyek valószínűleg pihenő- vagy tárolóhelyként funkcionáltak. Érdekes megfigyelni, hogy sok alagútbejárat környékén később kápolnák épültek, ami Dr. Kusch szerint a keresztény egyház tudatos törekvése lehetett a pogány hagyományok visszaszorítására. Ez a jelenség jól illeszkedik a korabeli katolizáció folyamatába is.
Egyébként, ahogy az Archeology Worlds cikkében is említik, nem csupán Európa rendelkezik titokzatos földalatti hálózatokkal. Más kontinenseken, például Amerikában is felfedezhetünk hasonló alagutakat. Ráadásul számos legenda szerint az ősi civilizációk tagjai, amikor katasztrófák közeledtek, alagutakba és barlangokba menekültek – ezek a helyek nyújtották számukra a biztonságot és a menedéket.
