A férfi pólókapitány világosan fogalmazott: A válogatottság ne jelentsen terhet! - Mandiner
Érem nélkül zárták a párizsi olimpiát vízilabda-válogatottjaink. A szövetség levonta a következtetéseket, és a női csapat irányítását Mihók Attila helyett most már az eddigi társkapitány, Cseh Sándor vette át. A férfiaknál pedig a 2022 nyarán kinevezett Varga Zsolt marad a kispadon. Az új olimpiai ciklus megkezdésével a szakmai stáb egy egynapos összetartásra hívta a hazai és nemzetközi klubokban játszó játékosokat, akik a szezon közben is aktívan részt vehetnek a munkában. Az olimpiai negyedik helyezett férfi csapat esetében akár jelentős átalakulás és generációváltás is várható.
"Nagyon-nagyon hiányzott már a medencepart, a munka, hogy elinduljon az építkezés, ami most ránk vár" - adott hangot a tettrekészségnek Varga Zsolt, aki az MVLSZ stábjának nyilatkozott. A 2022-ben a csapatot világbajnoki címre vezető tréner 22 fős bő keretet toborzott: 7 olimpikon mellett számos feltörekvő fiatalt (Varga Vince, Nagy Ákos, Ekler Zsombor) tesztelt. Világossá tette, hogy mik az elvárásai, mi alapján lehet majd bekerülni a tétmérkőzésekre összehívandó kiválasztottjai közé. "Természetesen a játék alapján fognak bekerülni. Nyilván vannak olyan rutinosabb játékosok, akik az elmúlt években sokat letettek az asztalra, figyelem őket, folyamatosan kommunikálok velük. Nyitott még ez a kérdés, hogy pontosan hogyan fog felállni a csapat akár a jövő nyárra."
A Párizsban szerepelt csapatból Varga Dénes befejezte a válogatott pályafutását. A 37 éves center, Hárai Balázs nem jelentette be a búcsúját, kaposvári színekben igyekszik bizonyítani. Vogel Soma, az első számú kapus igazoltan volt távol az első közös gyakorlásról. A rutinosabbak közül Zalánki Gergő, Vámos Márton és Jansik Szilárd ezúttal vélhetően pihenőt kapott. A 32 éves Angyal Dániel Francia-, a 21 esztendős Vigvári Vince Spanyolországból is vállalta a hazautazást. Hallgatva a szövetségi kapitányt, pont erre a hozzáállására van szükség.
Ahhoz, hogy valaki a csapat tagjává váljon, elengedhetetlen az alázat és a kiváló teljesítmény. A válogatottban való szereplés nem csupán egy lehetőség, hanem egy hatalmas megtiszteltetés, amelyet már egy egyszerű edzés során is érezni kell. Játékosként mindig azt tapasztaltam, hogy 1996 után, amikor hasonlóan negyedik helyezést értünk el az olimpián, a lelkesedésem és a hitem változatlan maradt. Reménykedtem, hogy a következő négy év során sikerülni fog. Úgy vélem, hogy ez a mentalitás az, ami valóban alkalmassá teszi valakit a válogatottra, és az ilyen elkötelezett sportolókat keresem.
