A hőbörgők – Szénási Sándor gondolatai Szénási Sándor írásaiban mindig is megfogta az olvasókat a társadalmi jelenségek iránti érzékenysége és a közéleti témák iránti elkötelezettsége. A "Hőbörgők" című jegyzetében a közvélemény formálásának és a vélemén

Kérem, vegyük figyelembe, hogy az értelmező szótár szerint a "hőbörög" egy tárgyatlan ige, amely tájszóként is ismert. Létezik egy alternatív alakja is, a "hőbölyög", de ezt nem alkalmazzuk, hiszen a miniszterelnök sem használta. Az ATV ehelyett a "hőzöngő" kifejezést választotta, ami egy teljesen más szó. Mi inkább maradjunk a tiszta forrásnál és az eredeti kifejezésnél.

A "féleszű" kifejezés olyan személyekre utal, akik zavart gondolkodásúak, és nem képesek tisztán látni a helyzetet. Azonban az 1945 utáni időszakban, különösen a kommunista párt idején, a szó új, konkrét jelentéssel bővült. A hőbörgés e kontextusában azt jelenti, hogy az egyén "demagóg módon, felelőtlenül és hangosan próbálja meg megkérdőjelezni a népi demokráciát, hangulatot keltve ezzel." Az ilyen emberek gyakran nincsenek tisztában saját szándékaikkal; úgy tűnik, hogy manipulálták őket, és ennek következtében hőbörögnek, anélkül hogy világosan látnák, mit is akarnak valójában.

Nem kérdés, hogy amikor a kormányfő agresszív hőbörgőnek nevezi Magyar Pétert, a szó kommunistoid, a népi demokráciára veszélyes mivoltát hangsúlyozza, generációsan nyilván ez öröklődött át a családban, bár tegyük hozzá, létezik egy másodlagos jelentése is, ami csavargót jelent.

Összefoglalva: M.P. egy olyan figura, aki a rendszer és a társadalom ellen lép fel, miközben saját ürességét követői manipulálásával próbálja kitölteni. Ő maga a társadalom peremén, kitaszítva éli mindennapjait, egyfajta csavargó életmódot folytatva, amelynek jövője kilátástalan. Agresszív természetével pedig arra kényszeríti az embereket, hogy vele azonos szinten, ugyanazon a nyelven kommunikáljanak – ahogyan Orbán is teszi. Így amikor Menczer kommunikációs igazgató néhány kemény szót intéz M.P.-hez, az csupán a helyzethez való alkalmazkodás, hiszen a kihívás mindig az agresszor szabályai szerint zajlik.

Mindez nagyon érdekes, bár talán csak annak, aki a Magyar Péter-jelenség NER szótárát fogja majd összeállítani, és a Vargáné, a női bicikli tulajdonos, a férfiatlan, beteges hazudozó, balos messiás stb. mellé a vidék képviseletében a hőbörgő tájszót is odaírhatja. Zárójelben persze a szóhasználat politikai hasznát is érzékeltetheti, ami pillanatnyilag nulla, akárcsak a többié, és hogy miért, azt láthatóan O.V. sem fogja fel, amikor Magyar újabb lejáratásával kísérletezik. Az ok persze érthető: Orbán buborékjában kizárólag a vezérelvű rezsimeknek van értelme, minden más a tohonya, céltalan, szétfolyó demokráciák ostoba világa, ahol fogalmatlan emberek hablatyolnak a szabadságról, amit egyébként nem is értékelnek túl sokra, de kezdeni biztosan nem tudnak vele semmit.

A NER szerint ezért kell Magyart, és csak őt kicsinálni, mert ha ez sikerül, a mögötte álló tömeg a központi agy irányítása híján késedelem nélkül feloszlik, és másnap egykori hősére már nem is fog emlékezni. Ez O.V. szilárd meggyőződése, és tévedése oka.

Sokan nem képesek felfogni, hogy nem csupán egyetlen egyén ellen küzdenek. Nem látják, hogy Magyarországon a népvezér szerepe még csak a horizonton se sejlett fel, amikor a megtévesztett és gondolkodás nélküli tömegek, először tízezrek, majd százezrek, végül pedig milliók, ezt a szerepet rábízták, és saját alkotásukká formálták. Az, hogy néha durva, gyakran hibázik, és nem mindenki kedvencének számít, csupán egy mellékes aspektusa küldetésének. Ha elengedik őt, ha lemondanak róla, valójában saját magukról mondanak le.

A hatalom nem hajlandó észrevenni, hogy a magyar társadalom annyira összetett és strukturált, hogy bizonyos szegmensei képesek lehetnek tömeges politikai akaratot formálni, még ha ez időnként késlekedve és váratlanul is történik. Ezen alakítók jól tudják, hogy Orbán Viktor szemében ők csupán félrevezetett, naiv tömegek, akiket könnyen el lehet terelni a figyelem középpontjából, s akik hőbörgésük ellenére csak a hatalom által irányított, kezelhető csoporttá válhatnak.

Ez nem így van, de a hatalom, saját természeténél fogva, mondhatni szinte veleszületett okok miatt, képtelen ezt belátni. Nem könnyű szembenézni a milliókkal, akik átlátnak a szitán, főleg amikor ott lebeg a szemük előtt a ígéret, hogy a szebb jövő már éppen az ajtókat döngeti.

Lehet őket reményvesztetté tenni, lehet őket ideig-óráig lefizetni, bár igazából már nincs miből, lehet a rezsimből még szorosabb prést előállítani, de megváltoztatni ezeket az embereket már nem lehet. Egy másik, veszélyes világ maradnak.