A hős zászlóvivő önfeláldozása
Tíz évvel ezelőtt, 2015 januárjában Márton Zoltán, Makfalva polgármestere, a Székely Nemzeti Tanács megyei elnöke az autonómiaküzdelem áldozata - és hőse - lett. Élete és halála jelképes és jelzésértékű. A kisebbségi jogokból példát nyújtó Dél-Tirolban eltöltött sívakációja alatt érte a halál. Sokat áldozott a közösségért, végül ő maga lett áldozat. Post mortem kiérdemelte az erdélyi magyarság, a székelység jelképes tiszti aranykeresztjét.
A "mindig segítőkész, mosolygós, másokat derűre és optimizmusra ösztönző fiatal politikus" volt az első, aki a makfalvi községháza falára tűzte a székely zászlót. Tudta, hogy ezzel bűnvádi eljárás alá is vonhatják, mégis, amikor hivatalosan felszólították a zászló eltávolítására, határozottan kijelentette, hogy ezt soha nem fogja megtenni. A lelkiismerete így szólt: "Nincs vagyonom, tőlem semmit elvenni nem tudnak. Legfeljebb a szabadságomat. De ha a hatalom eddig elmegy, akkor valakinek ezt is vállalnia kell!"
Márton Zoltán esetében a hatalom fizikailag nem gyakorolt rá erőszakot, ahogyan azt sok évtizeddel ezelőtt még elképzelni sem tudtuk volna. Azonban a lelki vívódásai, amelyeket a külső és belső hatások generáltak, valószínűleg mélyen megviselték. Az öröklött hajlamok, a stresszes munkahelyi környezet és a társadalmi nyomás mellett a kiemelkedő igazságérzet, a közösség iránti elkötelezettség, valamint a mások hangulata miatt kialakuló szorongás és félelem mind hozzájárulhattak tragikus végkimenetelű sorsához. Mégis, az ő élete így válik igazán széppé és örök érvényűvé: üzenete az utókor számára az, hogy a székely zászlót soha nem lehet eltüntetni a községházák homlokzatáról, amennyiben azt véglegesen a szívünkbe tűzzük. Ezzel lépett be az erdélyi magyar hősök panteonjába.
A székely szabadságot szimbolizáló zászló örökös lobogtatója, mindössze 46 éves korában hunyt el szívroham következtében. A körülmények látszólag békések voltak, háború és viszály nélkül. Ám a valóság más képet festett: ő „mártírhalált halt zászlóvivővé” vált, akárcsak azok a bátor zászlósok, akik évszázadokkal ezelőtt a várostromok során életüket adták a zászló védelmében. Az ő emléke egyszerre vált áldozattá és hőssé a székelység szívében, akik örökre megőrizzük emlékét. Nyugodjon békében!
