A japán kormány határozottan elvetette azt a lehetőséget, hogy hölgyek is jogosultak legyenek a császári trón öröklésére.

A japán trónutódlás egy több évtizedes probléma, alig van férfi a császári famíliában, a nők nem lehetnek államfők, sőt, ha polgári származású alattvalóval házasodnak, távozniuk kell az uralkodócsaládból. Tekintve, hogy jelenleg lényegében egy emberen múlik a több mint 1300 éve regnáló dinasztia megmaradása, így a politikai pártok is élénken foglalkoznak az üggyel. A jobb- és a baloldal azonban nem tud megegyezni, a júniusi tárgyalások befagytak, ősszel folytatódhat a vita. Az ellenzék szerint a kormánypárt nem akar valós eredményre jutni, ellenben kemény választ adott az ENSZ-nek, amely ugyancsak a nőági öröklés bevezetését szorgalmazná.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete tavaly októberben javaslatot tett a japán kormánynak, hogy fontolják meg az 1947-es trónutódlást szabályozó törvény módosítását. A jelenlegi jogszabály, amely a férfiági öröklést részesíti előnyben, ellentétes az ENSZ azon egyezményeivel, amelyek a nőkkel szembeni megkülönböztetés megszüntetésére irányulnak.

Tokió arra kérte az ENSZ-t, hogy vonja vissza a japán belügyet érintő állásfoglalását, de ez a kérés eddig figyelmen kívül maradt. A japán kormány határozottan kiáll amellett, hogy nem kívánja elviselni a nemzet egyik legfontosabb hagyományát érintő külső kritikákat. Ezt a döntésüket a pénzügyi támogatás visszavonásával is egyértelművé tették.

A helyzet komolyan aggasztó, hiszen a japán politikai pártok áprilisban egy sürgető kérdés megvitatásába kezdtek: hogyan lehetne garantálni, hogy elegendő családtag álljon rendelkezésre a világ legrégebbi dinasztiájának, a 660-as évre visszavezethető császári családnak a folytatásához. Az egyeztetések egy 2022-es jelentés alapján zajlanak, amely rávilágít arra, hogy Naruhito császár lemondása vagy elhalálozása esetén mindössze három családtag jogosult a Krizantém Trónra: Akisino koronaherceg (59), a császár öccse, Hiszahito herceg (18), Akisino fia, és Hitacsi herceg (89), a nyugalmazott Akihito császár öccse. A legifjabb generációt csupán egyetlen személy képviseli, így ha ő nem köt házasságot vagy nem születik fiúgyermeke, a távol-keleti ország trónját potenciálisan senki sem örökölheti.

A parlamenti pártoknak mindenképpen konszenzusra kell így jutniuk, hogyan módosítsák a Császári Ház törvényét egy esetleges krízist elkerülendő. Erre két lehetőség kínálkozik. A hercegnők megtarthatnák státuszukat közrendűvel kötött házasság esetén is, és jogosultak lennének a trón öröklésére, a konzervatív jobboldal gyomra azt azonban egyáltalán nem veszi be, hogy az alattvalókból lett férjek és az azokkal közös gyermekek is rangot kapjanak, így ezt az ötletet csak "zsákutca császárnő" néven emlegetik, mivel a trónt az uralkodónő után leszármazottjai nem örökölhetnék. (Japán történelmében eddig egyébként nyolc császárnő is ült a trónon, de mind hajadonok voltak, gyermekük nem született, trónjukat apjuktól örökölték és egy oldalági rokonuknak adták tovább - a szerk.)

Egy alternatív megközelítésként felmerülhet, hogy érdemes lenne visszaemelni a császári család körébe azokat az oldalágakat, amelyeket a II. világháború után kizártak a főnemesség eltörlésével, amelynek célja a monarchia modernizálása és karcsúsítása volt. Az elmúlt közel nyolc évtized során ezek a 11 család a köznép életét élték, így kérdéses, hogyan tudnának alkalmazkodni a szigorú udvari protokollhoz és a fokozott közfigyelemhez. Ugyanakkor érdekes, hogy négy családban tíz huszonéves vagy fiatalabb nőtlen férfi is fellelhető. Az alkotmány viszont nem teszi lehetővé a császár számára az általános örökbefogadás alkalmazását, így más megoldás nem kínálkozik.

Biztatóan zárult a tavasz, volt miniszterelnökök és jelenlegi pártvezetők bábáskodtak afelett, hogy megszülessen egy pártpolitika felett álló konszenzus, amit meg tud szavazni a parlament. A döntést a témában legfrissebb közvéleménykutatás is segítette, miszerint a válaszadók közel kétharmada támogatja a női családtagok jogainak erősítését, ellenben csak egyharmad voksolt arra, hogy örökbefogadással vissza kellene hozni az oldalágakat, ami annak is köszönhető, hogy a jelenlegi császári pár egyetlen gyermeke, Aiko hercegnő kifejezetten népszerűnek számít.

A pártok túlnyomó többsége támogatja azt is, hogy a hercegnők a házasságuk után is a császári család tagjai maradhassanak, azonban a kormányzó Liberális Demokrata Párt elutasítja, hogy a házastársak vagy a közös gyermekek is a család részét képezzék. Az indok, hogy ez anyai ágon történő trónörökléshez vezethetne, ami "beszennyezné a vérvonal tisztaságát" az ultrakonzervatívok szerint, akiket az már kevésbé foglalkoztat, hogy

Bizakodásra ad okot, hogy május végére a két legfontosabb tárgyalófél, a kormánypárt fő tanácsadója és az Alkotmányos Demokrata Párt vezetője megállapodtak abban, hogy az alkotmányossági kérdések és a közvélemény megosztottsága miatt elvetik az oldalágak visszafogadásának lehetőségét. Helyette arra összpontosítanak, hogy a női családtagok státusza a házasságkötés után változatlan maradjon. Az ellenzéki vezető javasolta, hogy a kérdésben a tíztagú Császári Tanács véleményét kérjék ki, amelynek tagjai között a miniszterelnök, a parlamenti házelnökök és a legfelsőbb bíróság elnöke is megtalálható. A kormánypárt azonban határozottan elutasította ezt a javaslatot. A felek között az is vitát generált, hogy a hercegnők státusza automatikusan megmaradjon-e, vagy esetleg kérvényezni kelljen ezt a jogot.

Június elején a tárgyalások végleg megfeneklettek, amikor a kormány váratlanul bejelentette, hogy nem tud egyetérteni az oldalági férfi örökösök kizárásával. Az ellenzék hevesen vádolta meg a kormánypártot a tárgyalóasztal felborításával, hangsúlyozva, hogy ha a kormány továbbra is ragaszkodik a kizárólag férfiági utódlás elvéhez, akkor a császári család lassan, de biztosan kihalhat. A témával foglalkozó szakértők szerint a kormány is tisztában van azzal, hogy nem maradhat teljesen tétlen, ezért ahelyett, hogy konkrét lépéseket tenne, szakértői testületeket alakít, és folyamatosan tárgyalásokat kezdeményez az ellenzékkel. Azonban ezek az egyeztetések végül sosem hoznak eredményt, így a kormány sikeresen elodázza a döntést egy bizonytalan jövőbeli időpontra. Nem zárkóznak el attól a gondolattól sem, hogy esetleg császárnője legyen az országnak, ám a nőági öröklést továbbra is határozottan ellenzik. Ez a kettős beszéd valószínűleg arra szolgál, hogy elkerüljék a nemi alapú diszkrimináció vádját, miközben több neves női politikus is ellenezi a nők előrejutását ezen a téren.

Mint a császári család szakértője, Makoto Inoue újságíró a Nippon.com-on írt cikkében rámutat, a több évtizedes politikai csatározás közben a császári család létszáma folyamatosan csökken, immár csak 16-an vannak. Véleménye szerint a valódi válság abban áll, hogy a család tagjai - férfiak és nők egyaránt - nehezen találnak megfelelő házastársat maguknak, osztoznak ebben a problémában az alattvalókkal. Az ország termékenységi rátája ugyanis mindössze 1,15, ami történelmi mélypont. Kutatások szerint a születésszám csökkenésének 80 százaléka abból ered, hogy az emberek egyre kevésbé házasodnak meg.

A II. világháború előtti időkben a kiterjedt császári család és az arisztokrácia széles választékot kínált a házasságra vágyók számára. Ma azonban a császári családnak a teljes népességből kell választania, így elkerülhetetlen, hogy a "házassági jégkorszak" őket is sújtsa, mint bárki mást. Emellett ott van az a nehézség is, hogy a modern tömegmédia folyamatos figyelme és nyomása miatt sok hétköznapi ember megriad az ötlettől, hogy belépjen a császári család szférájába, amelyet az alattvalók nyíltan kritizálhatnak. A vádakra sosem reagálnak, és nem indítanak rágalmazási vagy becsületsértési perek, így a családtagoknak szótlanul kell viselniük a támadásokat.

A maszkulin japán társadalomban nevelkedett férfiak számára továbbá az sem vonzó, hogy egy olyan nőt vegyenek el, aki társadalmilag és anyagilag is ennyire felettük áll, az újságíró ide példának a holland királynők hitveseit hozza, akik közül többen is depresszióval küzdöttek feltehetőleg a másodhegedűs szerep miatt. Véleménye szerint egy átlagos japán férfi ennek az egzisztenciális válságnak jobban ki van téve mentálisan. Az ellenzéki álláspont azonban váratlan helyről kapott támogatást. Japán legnagyobb példányszámú, a kormánypárthoz kötődő konzervatív jobboldali napilapja is a császárnő intézménye mellett állt ki nagy megdöbbenést keltve. Véleményük szerint miközben azzal senkinek semmi baja, hogy közrendű nők - amilyen pl. Maszako császárné is - házasodnak be az uralkodócsaládba, addig a hercegnők gyakorlatilag páriává válnak egy rangon aluli házasságért.

Erre reagálva több kormánypárti médium is kifejezte nemtetszését, hangsúlyozva, hogy problémás lehet, ha a férjek és a közös gyermekek, mint közemberek, szabadon kifejthetik véleményüket. Ez a helyzet pedig veszélyeztetheti a császári család politikai semlegességét és méltóságát. Ráadásul az európai örökletes monarchiákban régóta érvényes anyai ágon történő trónöröklés bevezetése és a női uralkodói minta elfogadása komoly aggodalmakat vet fel. E folyamatok következtében egyenesen az a veszély fenyeget, hogy "Japán elveszíti japán jellegét".

Borítókép: A japán császári család tagjai 2024. február 23-án, Japán szívében. Fotó: Gamma / Yoshikazu Tsuno / POOL / Anadolu / Getty Images.