A nő, aki elsőként tárta fel az univerzum titkait és a csillagok összetevőit, sajnos hazájában még a diplomáját sem tudta megszerezni. | szmo.hu

Cecilia Payne volt az első hölgy a világon, akinek sikerült megszereznie a csillagászati PhD- fokozatot, sőt, a Harvard professzori címét is. Mindezt abban az időben, amikor Nagy-Britanniában a nők még diplomát sem kaphattak.

Igazán igazságtalan, hogy a legtöbb találmány mögött álló feltaláló neve gyakran dominál a tankönyvekben, míg sok más, kevésbé ismert személyiség neve a feledés homályába merül. Pedig nem csupán mellékes információ az, amit Cecilia Payne, a brit származású amerikai csillagász (1900-1979) felfedezett: miszerint az univerzumban a leggyakoribb elem a hidrogén. Ez a felfedezés alapjaiban változtatta meg a csillagászatot, és rámutatott arra, hogy a tudományos világban sokszor a háttérben dolgozó elmések is hatalmas szerepet játszanak az emberiség tudásának bővítésében.

Eleinte még a saját édesanyja is kételkedett Cecilia egyetemi ambícióiban, mert úgy gondolta, hogy nőként nevetséges választás tudományos pályára lépni. Pedig Cecilia nem akárhogy kezdte pályafutását: a középiskola után elnyerte a Cambridge-i Egyetem ösztöndíját, ami igazi bravúr volt abban az időszakban. Az egyetemen fizikát és kémiát tanult, de egy különleges beszélgetés, amelyet Arthur Eddington asztrofizikussal folytatott az obszervatórium nyílt napján, új irányt adott az érdeklődésének, és a csillagászat világába vezette őt. Eddington, miután felfedezte Cecilia kiemelkedő tehetségét, rábízta az obszervatórium könyvtárának kezelését, ezzel lehetőséget adva neki, hogy még mélyebben elmerüljön a csillagászat tudományában.

Eddington professzor egy különleges alkalommal bemutatta őt Harlow Shapley-nek, az Angliába látogató amerikai csillagásznak. A diploma hiánya ellenére Shapley bátor lépésre szánta el magát: felajánlotta Cecilia számára az ösztöndíjat a Harvard Egyetem Radcliffe College-jában, hogy ott dolgozhasson a PhD dolgozatán. Cecilia nem csupán kihasználta a felkínált lehetőséget, hanem két éven belül meg is szerezte doktori fokozatát. Ezzel ő lett a világ történetének első nője, aki valaha ledoktorált a Harvardon, mindössze 25 évesen.

Ebben a dolgozatában a tudományos közösség számára kiemelkedő felfedezését mutatta be: spektroszkópiai módszerek segítségével kimutatta, hogy a Nap tömegének túlnyomó része hidrogénből áll. Emellett számos alapvető módszertani és tudományos kihívást is sikerült megoldania, és elmélete a változó csillagok kutatásának alapjául szolgál a mai napig. Megdöbbentő volt az a megállapítása is, hogy a csillagok anyaga nem hasonlít a Földön található anyagokra, hanem zömében hidrogénből és héliumból épül fel.

A Princetoni Egyetem professzora, akivel a dolgozatot lektoráltatták, az eredményt "nyilvánvaló képtelenségnek" minősítette - de később nyilvánosan belátta a tévedését, miután saját maga is elvégezte más módszerrel az erre irányuló kutatásait, teljesen hasonló eredménnyel. Otto Struve csillagász azonban kapásból így jellemezte a PhD disszertációját:

A sikeres védés után állást kínáltak neki a Harvard Egyetemen, de itt is beleütközött a nemi diszkrimináció könyörtelen üvegplafonjába: nőként csak "technikai asszisztens" besorolást kaphatott, férfi kollégáinál jóval alacsonyabb fizetéssel, miközben az elvárások ugyanazok voltak felé is. Ettől függetlenül kiharcolta magának szakmai munkájával a professzori kinevezést, amelyre 56 éves koráig kellett várnia. Azonban azt a rekordot senki nem vehette el tőle, hogy ezzel ő lett az első professzornő a Harvard történetében. Továbbá később kinevezték a csillagászati tanszék élére is, ezzel pedig ő lett a Harvard Egyetem első női tanszékvezetője is.

Cecilia érthető módon szakmán belül választott magának férjet: 34 évesen hozzáment az orosz származású amerikai csillagászhoz, Sergei Illarionovich Gaposhkinhoz. Közösen is sokat kutattak, főleg a Tejútrendszert és a Magellán-felhők változó csillagait, méghozzá komoly eredményekkel.

A természettudományok világában az érdemek elismerése ma már vitathatatlan. 43 éves korában az akadémiai tagság méltó birtokosa lett, majd 76 esztendősen a Henry Norris Russell-díjjal, az Amerikai Csillagászati Társaság legmagasabb elismerésével tüntették ki. Köszönőbeszédében így fogalmazott:

1979-ben tragikus módon rákban hunyt el, de nem sokkal a halála előtt még sikerült befejeznie önéletrajzát. A hír hallatán azonban nem történt különösebb felhajtás az újságok gyászjelentés-rovatában; a tudományos pályafutása előtt tett tisztelgés később csupán egy egyetemi emléktábla és egy róla elnevezett díj keretein belül valósult meg. Így hát most, hogy a történelem lapjain keresztül haladunk, érdemes mélyen elraktározni Cecilia Payne nevét a tudatunkban, hiszen ő volt az, aki felfedezte a csillagok és a Nap összetételét.