A Starmer mögött álló, kreatív gondolkodású háttérember, aki a Munkáspárt irányvonalát jobbra terelte.
Neki tulajdonítják Starmer jobboldali fordulatát is, ám egyelőre a szavazók ezt kevésbé díjazzák.
Még csak néhány hónap telt el azóta, hogy Keir Starmer irányításával megalakult a munkáspárti kormány Nagy-Britanniában, de a párt népszerűsége máris jelentős csökkenésen ment keresztül. Ezt a május elején zajló önkormányzati választások eredményei is tükrözik. Nem vitatva, hogy Starmer egy nehézségekkel küzdő ország irányítását vette át – ahol a brexit következményei különösen romboló hatásúak – a Labour jelenleg nem tudta meggyőzni a szavazókat arról, hogy képes lenne kivezetni Nagy-Britanniát a válságból. Az egyik leggyakoribb kritika, amelyet Starmer kap, az, hogy hiányzik belőle a határozott politikai irányvonal és az erős meggyőződés, amelyre a választóknak szüksége lenne.
A jelenség különösen szembetűnő abban, ahogyan a hagyományosan baloldali értékeket képviselő munkáspárti kormány egyre inkább jobboldali retorikát és politikai taktikákat alkalmaz. Legyen szó a bevándorlás szigorításáról, a szociális juttatások csökkentéséről vagy a közszolgáltatások "hatékonysági" reformjairól, a gazdasági baloldaliság ígéretei folyamatosan háttérbe szorulnak. Ezen folyamatokért sok elemző nem csupán Keir Starmer vezető politikai döntéseit, hanem kabinetfőnökét, Morgan McSweeneyt is felelőssé teszi.
A belső pártviszonyokat jól ismerő források alapján úgy tűnik, hogy McSweeney, akit Starmer spin doctorának tartanak, már-már dominálja a párt és a kormány belső működését, sokkal nagyobb befolyással bírva, mint maga a miniszterelnök. Tavaly a New Statesman által közzétett rangsorban, amely a baloldal ötven legbefolyásosabb szereplőjét gyűjtötte össze, McSweeney az első helyen végzett, míg Starmer csak a második pozíciót tudta megszerezni. Hogyan válhatott egy ír bevándorlóból háttérember a brit kormánypárt legbefolyásosabb figurája, és milyen hatással van ez a kormányzati működésre és döntéshozatalra?
A brit politikában komoly hagyománya van a gurunak, azaz a politikus melletti nagy hatalmú tanácsadónak: jól ismert Alastair Campbell, Tony Blair kommunikációs igazgatója, akit gyakorlatilag a miniszterelnök nem hivatalos helyettesének tartottak, és nála is ismertebb, pontosabban inkább hírhedtebb Dominic Cummings, Boris Johnson főtanácsadója, aki előtte már kulcsszerepet játszott a brexit-kampányban is.
Campbell és Cummings közötti párhuzam, hogy mindketten jelentős hatást gyakoroltak a popkultúrára. Campbell inspirálta többek között az "Egy kis gubanc" (The Thick of It) című politikai szatírasorozatot, ahol a vulgáris szavakkal operáló spin doctor, Malcolm Tucker, az ő figurájának karikatúrája. Ezzel szemben Cummingsot Benedict Cumberbatch kelti életre a "Brexit: Háborúban mindent szabad" című tévéfilmben, ahol a politikai machinációk világába nyújt bepillantást. Azonban fontos megjegyezni, hogy míg Campbell nyíltan Blair beosztottjaként tevékenykedett, addig Cummings inkább úgy lépett fel, mintha a miniszterelnök őt szolgálná, ezzel is hangsúlyozva saját befolyását.
Bár a nyilvánosságot kerülő, halk szavú Morgan McSweeney más karakter, mint az öntörvényű, provokatív, és nyíltan felforgató Cummings, az is közös bennük, hogy már nem a miniszterelnök végrehajtói, hanem ők dolgozzák ki a fő stratégiai irányvonalat. Ahogy Sam Freedman írja a TLS-ben,
McSweeney szerepe egyre inkább felkeltette a közvélemény figyelmét, különösen miután Sue Grayt váltotta a miniszterelnök kabinetfőnökeként. Idén pedig megjelent egy könyv, amely a Starmer vezetése alatt átalakuló Munkáspártról szól, de a Patrick Maguire és Gabriel Pogrund által írt Get In című mű nem a miniszterelnököt helyezi a középpontba, hanem a machiavellisztikus háttérembert. A megszólalók a miniszterelnökről kifejezetten lekicsinylően nyilatkoznak: az egyikük szerint ő csupán egy gyalog a sakktáblán, míg egy másik hasonlata szerint olyan mozdonyvezető, aki nem veszi észre, hogy az általa irányított vonat önjáró. McSweeney-nek tulajdonított egyik idézet pedig éles kritikával illeti Starmert: "Keir HR-menedzserként viselkedik, nem vezetőként."
