"Az amerikai történelem bennünket is érint."
Sokan úgy vélik, Orbán Viktor már nincs teljesen tisztában saját és országa helyzetével, emiatt (is) kényszerpályán mozog, ami persze igaz lehet. Ám hallgatva magabiztos fejtegetéseit, hívei azt érzékelhetik, hogy még mindig uralja a bel-, sőt a külpolitikát is, tehát nincs itt semmi látnivaló (business as usual, vagyis az üzlet szokásosan megy tovább).
A látszat, amelyről tudjuk, hogy sokszor fontosabb a valóságnál, időnként megerősíti ezt az elvet. Kiváló példa erre a kormányfő álláspontja az orosz-ukrán konfliktussal kapcsolatban. Régóta hangoztatja, hogy a harctéren nincs valódi megoldás, a tárgyalásokra van szükség, és elsősorban az amerikai és orosz vezetőknek kellene egyeztetniük – persze az ukránok feje felett. Eddig azért volt előnyben, mert ő a béke, vagy inkább a tűzszünet legfőbb támogatója, de hiába, hiszen az európai országok többsége a háború mellett állt ki, Trump pedig még nem tudta megvalósítani a korábban tett ígéreteit. De lám, a várakozás nem volt hiábavaló – ahogy mondani szokták, a jó elnyeri jutalmát –, hiszen végül létrejött a csúcstalálkozó Putyinnal. Hát nem ő mondta, hogy ez lehet a kulcs a megoldáshoz?
A béke elkötelezett híve, a magyar miniszterelnök, most egy újabb lépést tett, hogy kihívja a brüsszeli döntéshozókat. Szerinte ugyanis az uniós vezetés túlságosan is hajlamos volt elfordulni a fontos kérdésektől, amelyeket a kontinens jövője szempontjából elengedhetetlen lenne tárgyalni. Felhívta a figyelmet arra, hogy ideje lenne nekik is asztalhoz ülni Moszkvával, hiszen a békefolyamatból való kimaradás nem opció. "Ha Európa valóban magáénak akarja tudni a jövőjéről szóló döntéseket, akkor nem viselkedhet úgy, mint egy sértődött kisgyerek, aki otthon ül és az orosz elnököt szidja," mondta. "A diplomácia szabályai szerint kell cselekedni, és nem szabad elfelejtenünk, hogy a béke érdekében mindenképpen párbeszédre van szükség." Budapestről azt az üzenetet küldjük, hogy ideje lenne túllépni az agresszióval kapcsolatos sérelmeken, és nyitottan állni a párbeszédhez, ha valóban békés jövőt szeretnénk építeni.
Zárójel, de valóban ide tartozik: Orbán Viktor szavaira világos magyarázatot ad a másik Orbán, azaz Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója, legfrissebb interjújában. Ebben kifejti, hogy "ebben az egyre inkább polarizálódó világban Magyarország nem csatlakozik automatikusan egyetlen tömbhöz sem." Mit számít nekünk, hogy Magyarország a NATO és az Európai Unió tagja? Az Orbán-kormány ugyanis a magyar érdekek mentén navigál, mind a Kelet, mind a Nyugat irányába. "Külpolitikánk a nemzeti érdekeken alapul. Nem vagyunk sem orosz-, sem ukránpártiak; mi magyarpártiak vagyunk" - jelentette ki Orbán Balázs, hozzátéve, hogy főnöke a magyar nép érdekeit tartja szem előtt kormányzása során.
Visszatérve Viktorhoz, aki pénteki beszédében még mindenképpen reagálni kívánt egy friss amerikai hírre - noha az időkeretet már túllépték -, megemlítette a nemrég nyilvánosságra került különleges ügyész jelentését. Ebben az állt, hogy a 2016-os elnökválasztási kampány során a demokraták, a Soros-alapítványok támogatásával, nem létező orosz kapcsolatokkal próbálták lejáratni Donald Trumpot. Ez a helyzet új lehetőséget teremtett a miniszterelnök számára, hogy ismételten "jó szavakat" mondjon a Soros-birodalomról és a hozzá kapcsolódó médiáról. Micsoda felháborító ügy, hiszen hazugságokkal vádolják őket - mintha ilyesmi Magyarországon soha nem történhetne meg! De a történet itt még nem ér véget: a Soros-alapítvány, a dollár alapú média, és az amerikaiak, akik egy időben itt voltak, most már Brüsszel képviseli ezt a nyomást - mondja Orbán Viktor. Kiderül, hogy mindez csupán ürügy volt arra, hogy figyelmeztessék a gyanútlan magyar választókat: Magyarország ellen folyamatosan dezinformációs kampányokat folytatnak. A végső cél pedig az, hogy "végül sikerüljön egy brüsszeli kormányt hatalomra juttatni Magyarországon is". Az amerikai történet valójában rólunk is szól.
Mindebben semmi meglepő nincs, hiszen a szokásos mantra ismétli önmagát: óvakodjunk a Tisza Párttól és az ellenzéktől. Azonban a bátor mikrofonállványtól elvárható lenne, hogy ne csak a frázisokat ismételgesse, hanem érdeklődjön arról, van-e egyáltalán bármilyen tennivaló ezzel kapcsolatban. A válasz pedig szinte már közhely: "Van, de ezek sokkal komolyabb ügyek, semhogy fél percben tárgyaljak róluk." Itt ér véget a lehetőség, amikor egy igazán izgalmas diskurzus kezdődhetne. Mire is gondolhatunk? Tett valaki már egy lépést? Vagy csupán üres fenyegetőzések sorozatáról van szó? Talán összefüggés van a tusványosi előadás azon megjegyzésével, miszerint "nem engedjük kormányra a DK-t és a Tiszát"? De hogyan is tervezik ezt megvalósítani?
Már kialakult a stratégiai terv, amelynek célja, hogy Orbán Viktor továbbra is megőrizze vezető pozícióját a politikai palettán.
