Kézdivásárhelyen megemlékeztek az aradi vértanúkról és gyóntatójukról, akik hősiességükkel és áldozatukkal örökre beírták magukat a történelembe. Az esemény során a résztvevők mély tisztelettel adóztak a szabadságért harcoló mártírok emlékének, hangsúlyoz
Az 1849. október 6-án kivégzett aradi tizenhárom honvédtisztre idén is mély tisztelettel emlékeztek Kézdivásárhelyen. Az időjárás viszont nem kedvezett a szokásos megemlékezésnek; a hűvös, esős nap miatt a rendezvény két részre oszlott. Először a Nagy Mózes Főgimnázium udvarán zajlott a koszorúzási ünnepség, majd az emlékműsort a Vigadó Művelődési Központban tartották meg, ahol a közönség együtt fejezte ki háláját és tiszteletét a hősök emlékének.
A tábornokok és gyóntatópapjuk, Sujánszky Euszták emlékplakettjei előtt helyezték el a megemlékezés koszorúit hétfő délután Kézdivásárhelyen. A tiszteletadásban részt vett a Dr. Csiha Kálmán Református Kollégium, az Apor Péter Szaklíceum és a Nagy Mózes Főgimnázium vezetősége, valamint több helyi közéleti személyiség, köztük Dávid Sándor, az RMDSZ helyi szervezetének elnöke, Fejér László Ödön szenátor, Fekete Miklós, a Kézdiszéki Székely Tanács elnöke, és Tamás István megyei tanácsos, a Komitátusz ifjúsági szervezet képviseletében.
A délutáni órákban a Nagy Mózes Főgimnázium diákjai Egy vallás van a földön: szabadság! című műsorukkal idézték fel a 13 vértanú emlékét. A verses, zenés és táncos összeállítást Dezső Zelinda és Tamás Anna-Mária tanárnők, valamint Fákó Alpár néptáncoktató irányították.
A kézdivásárhelyi iskola falain elhelyezett emlékplakettek különleges történelmi értékkel bírnak. Vetró András szobrászművész, aki egyben az iskola egykori tanára is volt, 2010-ben és 2013-ban avatta fel saját alkotásait. Ezek a művek nem csupán esztétikai élményt nyújtanak, hanem a helyi közösség kulturális örökségét is gazdagítják, hiszen az iskola életének fontos részét képezik. Az alkotások a művész szívből jövő ajándékai, melyek a tanintézmény történetének emlékeit őrzik.
Az aradi tizenhárom emléke előtt minden magyarlakta település tisztelettel adózik, de Sujánszky Euszták alakja, a gyóntatópap, méltatlanul kevesebb figyelmet kap. Sujánszky 1811. április 18-án Gyöngyösön született, és életét a magyar minorita rend szellemisége hatotta át. Fiatalon csatlakozott a rendhez, és pályafutása során több településen tanított, köztük a kézdivásárhelyi kantai iskolában 1839 és 1841 között, ahol az egykori minorita kolostor szerzeteseként tevékenykedett. Különösen emlékezetes marad a szerepe 1849. október 5-én és 6-án, amikor ő adta meg a lelki támaszt az aradi tizenhárom vértanú közül a tíz római katolikus tábornoknak, valamint a kivégzése előtti éjszakán katolizált Damjanich Jánosnak, kísérve őket utolsó útjukon. Sujánszky Euszták személye a hit és a bátorság megtestesítője volt, aki a legnehezebb időkben is megőrizte a reményt és a lelki vigaszt.
Sujánszky Euszták mély hitéről, emberségéről és bátorságáról volt ismert. Később is a lelkipásztori szolgálatnak szentelte életét, és a szabadságharc emlékének megőrzésében is fontos szerepet vállalt. Ma az aradi vértanúk történetének egyik kiemelkedő, mégis kevésbé ismert alakjaként tartják számon.
