Az Operaház tragédiájának 16 áldozatára emlékezve botlaköveket helyeztek el, emellett egy további kő is hirdeti az ismeretlen áldozatok emlékét - számol be a Librarius.hu.

Emlékezet kövekbe vésve - Botlatókövek avatásával tiszteleg az Operaház a holokauszt áldozatai előtt

A holokauszt operaházi áldozatainak állít emléket az a tizenhét botlatókő, amelyet 2025. május 9-én avattak fel a Magyar Állami Operaház főbejárata előtt. Az emlékhely ünnepélyes átadásán Prof. dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke és dr. Ókovács Szilveszter, az OPERA főigazgatója hajtott fejet az egykor az intézményben dolgozó zsidó származású művészek és munkatársak előtt, akik a vészkorszak áldozataivá váltak.

"Identitások, pillanatok, mesék - és belső reflexiók."

"A főváros egyik legjelentősebb utcájában, az Andrássy úton elhelyezett emlékkövek minden járókelő számára – legyen az hazai vagy külföldi – felidéznek neveket, arcokat és történeteket. Talán gondolatokat is ébresztenek: Mi történt akkor? Mi zajlik ma körülöttünk? Merre halad a világ?" – fogalmazott Prof. dr. Grósz Andor beszédében. A Mazsihisz elnöke kiemelte, hogy a botlatókövek egyszerre képviselik az emlékezés és a figyelmeztetés fontos üzenetét.

Dr. Ókovács Szilveszter, az Operaház főigazgatója úgy fogalmazott: "Az OPERA minta kívánt lenni és társadalmi mintája is volt a minőségi, a teljesítményen alapuló összjátéknak. Ebből hasította ki a lehető legdurvábban a zsidó származásúakat az antiszemitizmus, ezzel egy ideál kapott súlyos sebet. Sem addig, sem azóta nincs rasszizmus az OPERÁ-ban, amire büszkék is lehetünk, de ez a dühünkre is rámutat, hogy 80 éve pedig mégis megtörténhetett."

Tizenhat név, tizenhét emlék – mindegyik egy külön világ, ahol a pillanatok és érzések összefonódnak. Képzeletben egy kincsesládát nyitok ki, tele mosolyokkal és könnyekkel, barátságokkal és búcsúkkal. Ezek a nevek hídak a múltba, és minden emlék egy újabb színes szál a sors szőttesében.

Az Andrássy úton található tizenhét botlatókő közül tizenhat a valaha operaházban dolgozó zsidó származású művészek és szakemberek nevét örökíti meg. A tizenhetedik kő az ismeretlen áldozatok emlékét hivatott megidézni, ezzel is tisztelegve a történelem sötét időszakának áldozatai előtt.

Az áldozatok között említést érdemel Abai (Abramovics) Rezső, a tehetséges énekkari tag, akit Auschwitz poklában öltek meg; Bruckner Anna, a balettművészet ragyogó csillaga, aki Bergen-Belsen borzalmaiban vesztette életét; és Lichtenberg Emil, a kiváló karmester, akit Budapest utcáin gyilkoltak meg. Az emlékkövek csendes tanúi annak a hatalmas veszteségnek, amely a magyar operakultúra szívét érintette a második világháború sötét időszakában.

Európai hagyományhoz csatlakozva

A botlatókő (Stolperstein) projekt Gunter Demnig német szobrászművész kezdeményezésére indult harminc évvel ezelőtt. A cél az volt, hogy a nácizmus áldozatainak utolsó szabadon választott lakóhelye vagy - mint a Magyar Állami Operaház esetében - munkahelye előtt elhelyezett réztáblák révén kézzelfoghatóvá váljon a történelem. Azóta Európa-szerte több mint 100 ezer botlatókövet helyeztek el.

Magyarországon 2007-ben helyezték el az első követ a járdában, és azóta már közel 700 emlékhely létesült. Az OPERA büszkén viseli a címét mint az első magyar színház, amely ezzel a különleges kezdeményezéssel emléket állít az elhurcolt és meggyilkolt tagjainak. Ezzel a lépéssel olyan neves nemzetközi intézmények sorába lépett, mint a berlini Komische Oper, a Hamburgi Állami Operaház és a salzburgi Festspielhaus.

Az emlékezet, mint egy szövevényes háló, összekapcsolja a múlt pillanatait. Minden egyes emlék egy fonal, amely más emlékekkel szövődik össze, így teremtve meg a sajátos tapasztalataink szövetét. Ezek az összekapcsolódások nem csupán a múltunkat formálják, hanem a jelenünket is befolyásolják, hiszen minden gondolatunk és érzésünk egy-egy régi élmény visszhangja. Az emlékezet e varázslatos rendszere lehetővé teszi, hogy a múltunkból tanuljunk, és hogy a jövőbeli döntéseinket is a korábbi tapasztalataink fényében hozzuk meg.

A botlatókövek elhelyezése szorosan összefonódik a Magyar Állami Operaház 2022 decemberében megnyílt állandó kiállításával, melynek címe "Összetört, elhagyott, meghalt...". Ez a tárlat 83 olyan operaházi munkatárs sorsát mutatja be, akik a vészkorszak idején elbocsátásra és üldöztetésre kerültek. A kiállítás helyszíne az Ybl-palota pincéje, amely a második világháború alatt sok üldözöttnek nyújtott menedéket. A kiállítás ötletgazdája Gábor Sylvie rendező, míg a tartalom összeállításáért Karczag Márton, az OPERA Emléktár vezetője felelt.

A botlatókövek és a kiállítás együtt nemcsak emlékeztetnek a múltra, hanem segítenek felelősségteljesen jelen lenni - és nem felejteni.