Az orvos jelenleg fogadja Önt, de van egy kis probléma: Ön brit állampolgár, aki adót fizet, vagy illegális migráns? - PestiSrácok

Az orvos éppen most várja Önt, de van egy kis probléma: Ön bennszülött brit adófizető, vagy esetleg illegális migráns? Gav Duncan, 2025. január 11.

A brit egészségügyi ellátórendszer, ismertebb nevén NHS, 1948 óta áll a brit lakosság szolgálatában, de fennállása során folyamatosan megújulásra és reformokra szorult. Amióta csak emlékszem, mindig ott lebegett a veszély, hogy a rendszer összeomlik. A növekvő népesség és az erőforrások hiánya együttesen olyan nyomást gyakoroltak az NHS-re, hogy az szinte folyamatosan a túlélés határán egyensúlyozott. Mostanában azonban úgy tűnik, hogy a válság már kritikus szintet ért el, legalábbis a közvélemény számára. Az NHS helyzete ugyanis egyre inkább ideológiai keretek közé szorult, eltávolodva a gazdasági realitásoktól, ami fenntarthatatlan egyensúlytalanságot eredményezett.

A nemzeti egészségügyi ellátórendszer működését az adófizetők biztosítják, azonban a rendszer folyamatosan küzd a forráshiánnyal. Ez a helyzet sok esetben jogos felháborodást vált ki az adófizetők körében, akik úgy érzik, hogy az általuk befizetett adókért cserébe nem kapják meg a megfelelő szolgáltatásokat. Az emberek jogosan várják el, hogy a nekik járó egészségügyi ellátás elérhető és minőségi legyen, hiszen a saját pénzükből finanszírozzák ezt a rendszert.

A helyzetet tovább nehezítette, hogy a logikus gazdasági megfontolások helyett ideológiai megközelítések dominálnak. Az általános alulfinanszírozottság, a körzeti orvosok folyamatos sztrájkfenyegetése és a szakemberhiány következtében a hivatalos adatok szerint 2024. novemberében a betegek negyedének több mint 4 órát kellett várnia a sürgősségi ellátásra. Négy óra rendkívül hosszú idő, különösen akkor, amikor sürgős orvosi segítségre van szükség. Ezen túlmenően körülbelül 45.000 beteg szenvedett el ennél is hosszabb várakozási időt, több mint 12 órát.

Engedjétek meg, hogy megosszam veletek egy tapasztalatomat a magyar egészségügyi rendszerrel kapcsolatban. Egy szombat reggeli Gellért-hegyi "jégfutás" után, amikor egy pulykatojás nagyságú duzzanat jelent meg a fejemen, öt percen belül orvosi ellátásban részesültem. A CT-felvétel is mindössze tizenöt perc alatt elkészült, ami figyelembe véve a Kalácsony Geli által említett aggasztó hiányosságokat, meglepő. Persze, tudom, hogy a fejsérülés sosem játék, de a gyors és hatékony ellátás mindenképpen megérdemli a dicséretet!

Persze léteznek olyan emberek, akik egyfajta különleges státusszal bírnak, míg másoknak hosszabb időt kell várakozniuk. Úgy tűnik, hogy a gyenge szolgáltatási színvonalot csupán azoknak a kiváltságaiként kezelik, akik a rendszert pénzügyileg támogatják.

Furcsa módon az egyik csoport, mely kikerüli a sort - melyet főként a bennszülött britek alkotnak -, olyan emberekből áll, akik egy fillérrel nem járultak hozzá a rendszer működéséhez: a migránsok.

Ha te migráns vagy, aki nem rendelkezik dokumentumokkal, tehát illegális bevándorlóként érkeztél, jó hír, hogy az orvos akár már 15 percen belül foglalkozhat veled. Nem kell órákon át várakoznod. Ráadásul semmi különöset nem kell tenned, hiszen az NHS-en belül vannak olyan szakemberek, akik kifejezetten arra specializálódtak, hogy segítsenek az olyan migránsoknak, akik nem beszélnek angolul, és nem ismerik a helyi egészségügyi rendszer működését.

Persze az igazság elferdítése lenne azt állítani, hogy a rendszernek ez a fajta kijátszása csak azok számára fenntartott, akik személyes dokumentáció hiányában nem is tudtak volna egy fillérrel sem hozzájárulni a rendszer (vagy bármi más) finanszírozásához. A kerülő utas megközelítés a hajléktalanok és a kábítószerfüggők számára is rendelkezésre áll.

Évtizedek óta folyamatosan azt halljuk, hogy az ingyenes brit egészségügyi ellátórendszer - finoman szólva - nehéz helyzetben van. Mostanra azonban egyre világosabbá válik, mi áll ennek a háttérében. Azok, akik egész életük során dolgoztak és adóikkal támogatták a rendszert, gyakran hátrányos helyzetbe kerülnek azokkal szemben, akik soha nem tettek semmit a fenntartásáért, csupán az előnyöket élvezik. Így már érthető, miért vált ennyire problémássá a helyzet.

A "hátsó ajtós" bekerülés az orvosi szobába meglepően egyszerű. Csak annyit kell tennie a betegnek, hogy a kórházba érkezéskor "sürgős" elbírálást kér. Sajnos azonban van egy apró bökkenő: ahhoz, hogy ezt kérd, illegálisan Nagy-Britanniában tartózkodó migránsnak, drogfüggőnek vagy hajléktalannak kell lenned. Az kevésbé világos, hogy az embernek miként kell bizonyítania tagságát e három nyerő csoport valamelyikében. Nem lehet esetleg olyan módon kijátszani a rendszert kijátszókat, hogy az ember ápolatlanul betántorog a kórházba és elkezd halandzsázni valami olyan nyelven, melyet a helyiek nem értenek meg? Nem érne meg egy pár perces ripacs színészkedést, hogy az embert néhány percen belül ellássák és ne kelljen napokat várnia?

Az NHS (egészen pontosan a 987-es számú Befogadó Egészségügyi Osztály) brutális érzéketlensége új dimenziókat nyit meg, amikor egy olyan programot működtet, amelynek célja, hogy támogassa azokat a betegeket, akik a sürgősségi ellátás hosszú várakozási ideje miatt nehézségekkel küzdenek. Ugyanakkor felmerül a kérdés: vajon ez a probléma tényleg csak egy szűk csoportot érint? Hiszen sokan, akik akár fizetnek is a szolgáltatásért, szintén szenvednek a lassú folyamatoktól, ami arra utal, hogy a rendszer nem képes mindenki igényeit figyelembe venni.

De a helyzet még ennél is rosszabb. Több más, hasonló program is létezik az Egyesült Királyság egészségügyi ellátási rendszerén belül, melyek célja, kivétel nélkül, az illegális migránsok minél gyorsabb orvosi ellátásának biztosítása. Miként lehet ez egy elfogadható cél? Kinek az elmebajos ötlete volt az, hogy helyes dolog lenne elsőbbségi szolgáltatást biztosítani azoknak, akik épp most törölték szárazra a lábukat a La Manche-csatornán való átkelést követően?

Az adófizetők joggal vethetik fel a kérdést a döntés mögötti logikával kapcsolatban, amely azt sugallja, hogy az állam által beszedett adókat olyan személyekre kellene fordítani, akik sosem járultak hozzá a közös költségvetéshez. Ezen egyéneknek nemcsak hogy nincs semmilyen rövid- vagy hosszú távú terve a közösséghez való hozzájárulásra, hanem jogi alapjuk sincs arra, hogy az ország területén tartózkodjanak. Az ilyen helyzetek felvetik a felelősség és a közösségi érdekek kérdéseit, amelyek mélyebb társadalmi diskurzusokat igényelnek.

Dél-Londonban léteznek olyan különleges "besétálós" szolgáltatások, ahol előzetes bejelentkezés nélkül vehetik igénybe a segítséget bizonyos csoportok tagjai. Ezek közé tartoznak azok a menedékkérők, akiknek a menedékjog iránti kérelmét elutasították, valamint a dokumentumokkal nem rendelkező migránsok. Tehát két olyan csoportról van szó, akik jogtalanul léptek be az országba, és akik esetében a hatóságok már egyértelműen megállapították, hogy nincs joguk tartózkodni az Egyesült Királyság területén. Ennek ellenére ők élvezik az elsőbbségi orvosi ellátást, míg az adófizető brit állampolgárok nem. Ez a helyzet minden szempontból elfogadhatatlan: jogi, erkölcsi, de legfőképpen gazdasági szempontból is.

Ellentétben azokkal, akik az NHS dél-londoni hűbérbirtokának ideológiai előnyeit élvezik, a helyi közösség tagjai, akik hátrányos helyzetben élnek – figyelembe véve, hogy jogszerűen tartózkodnak az országban, dolgoznak és adókat fizetnek –, gyakorlatilag ki vannak zárva az olyan szolgáltatásokból, amelyek a saját hozzájárulásaik révén jönnek létre.

2024. novemberében Dél-Londonban azoknak a legálisan Nagy-Britanniában tartózkodó és a gazdaságban részt vevő briteknek, akik nem jogosultak azokra a bizonyos "besétálós szolgáltatásokra", melyeket kizárólagosan a társadalom illegális elemei számára tartanak fenn, legalább egy hetet kellett várniuk egy körzeti orvosi időpontra. Nem csoda, hogy az illegális migránsok arra bíztatnak minden más illegális migránst is, hogy csatlakozzanak hozzájuk. Talán nem lennének ennyire lelkesek, ha nekik is órákat meg heteket kellene várniuk az orvosi vizsgálatra.

És nem csak Londonban ez a helyzet. Stoke-on-Trentben egy külön NHS-csapatot állítottak fel - részben az adófizetők pénzéből - az "elutasított" menedékkérők megsegítésére az egészségügyi rendszeren belül.

Elutasított menedékkérő?! Ezt a kifejezést talán túl finoman fogalmazták meg. Itt az ideje, hogy a dolgokat a valóság fényében lássuk: az "elutasított menedékkérő" nem más, mint egy kitoloncolásra váró illegális migráns. Az ilyen egyének helyzete vitathatatlanul problémás, és nem lenne helyénvaló őket az őslakosok elé állítani. Mégis, a szívük mélyén aggódó liberálisok Stoke-on-Trentben, akik kétségbeesetten tördelik a kezeiket az ilyen emberek sorsa miatt, úgy döntöttek, hogy egy külön szolgálatot hoznak létre az NHS keretein belül, kifejezetten az illegális migránsok számára, akiknek elsőbbséget biztosítanak a helyi adófizetőkkel szemben. Ez a megközelítés számos kérdést vet fel a közösségi erőforrások elosztásáról és a helyi lakosok jogairól.

Az NHS bizonyos szegmenseit olyan egyének irányítják, akik kritikátlanul és szenvedélyesen követnek egy ideológiai irányvonalat, amely a külföldi érkezettek előtérbe helyezésére összpontosít. Ezek az emberek olyan háttérrel rendelkeznek, amely köszönőviszonyban sincs azokkal a liberális értékekkel, amelyeket Nyugat-Európa a társadalmi fejlődés csúcsának tekint. Az a liberalizmus, amelynek zászlaját ezek az ideológusok lengetik, éppen azt a csoportot kívánja kiszorítani a befogadás szelleméből, amely valójában hajlandó (és sokszor kénytelen) anyagilag is hozzájárulni a közösséghez.

Az ideológiai szemüvegen keresztül néző liberálisok gyakran úgy vélik, hogy ha Nagy-Britannia őslakosai sikeresen fenntartanak egy ingyenes egészségügyi ellátórendszert, az azt jelzi, hogy gazdaságilag stabil helyzetben vannak. Ebből logikájuk szerint következik, hogy felelősségük mások, akár külföldiek egészségügyi szükségleteinek finanszírozása is.

A brit munkavállalókat hátrányosan érintik azok a liberálisok, akik ideológiai meggyőződésük miatt inkább másokkal azonosulnak, mint a saját közösségükkel.

Persze, szívesen segítek! Íme egy egyedi Facebook hozzászólás: "🌟 Csodás napot kívánok mindenkinek! 🌈 Ma reggel egy különleges pillanatra bukkantam, ami emlékeztetett arra, hogy mennyire fontos a kis dolgokra figyelni. 🌻 Ti milyen apró örömökre bukkantatok mostanában? Osszátok meg velem! 😊💬 #PozitívVibes #ApróÖrömök" Ha szeretnél más témában vagy stílusban hozzászólást, csak szólj!

A illegális bevándorlás kérdése Nagy-Britanniában egy rendkívül összetett és vitatott téma, amely számos társadalmi, politikai és gazdasági vonatkozással bír. Az NHS, azaz az Egyesült Királyság Nemzeti Egészségügyi Szolgálata, gyakran a diskurzus középpontjában áll, hiszen az egészségügyi ellátás hozzáférhetősége és fenntarthatósága sokakat foglalkoztat. A vezető politikai szereplők véleménye megoszlik a bevándorlás kezeléséről, amely tovább bonyolítja a helyzetet. Az illegális bevándorlás problémája nem csupán jogi és politikai kihívások elé állítja az országot, hanem komoly társadalmi feszültségeket is generál, amelyek hatással vannak a közvéleményre és a jövőbeli politikai döntésekre.