Barabás Réka: Nem csupán a diagnózisom vagyok | Nőileg A modern társadalomban gyakran hajlamosak vagyunk címkéket aggattni magunkra és másokra, a diagnózisok pedig sokszor meghatározzák, hogyan tekintünk egy-egy emberre. Réka írásában arra hívja fel a fi
Mindig is vonzotta a különlegesség és az alkotás világa, valamint a közönség elismerése. Barabás Réka színművészeti tanulmányait követően különböző színházi formákban próbálta ki magát, legyen szó kőszínházakról vagy bábszínházakról. Végül megálmodta és megalapította a Pufi Színházat Nagyszebenben, amely kifejezetten a gyermekeknek szól. Azonban a pszichés nehézségek nem egyik pillanatról a másikra jelentkeztek nála; inkább a lelki terhek, az anyasággal járó életfordulók és a belső konfliktusok hozták felszínre azokat a problémákat, amelyeket később az orvosok bipoláris zavarként diagnosztizáltak.
Mikor kezdtek el megjelenni a betegség jelei nálad, és milyen formában tapasztaltad őket? Mi volt az a pillanat, amikor először érezted, hogy valami nincs rendben, és hogyan reagált erre a környezeted?
- Úgy érkeztem meg ebbe a világba, hogy szívemben ambíció, játékkedv és kreativitás égett, valamint egy mély vágy a különlegesség iránt. Az utam során számos kisebb-nagyobb siker és néhány kudarc is formálta a lépéseimet, míg végül egy fontos kérdéssel kellett szembenéznem: mi az, ami valóban prioritást élvez az életemben? Ekkorra már...
Pszichoterápiás ülésekre jártam, kipróbáltam a kineziológiát, részt vettem Kriston-intim tornán, és végül eljutottam arra a mérföldkőhöz, ahol bátran kimondtam: igen, készen állok. Ezt követően azonban egy váratlan vetélés érte a családunkat, majd a házasságunk nehéz időszaka következett. Dávidka érkezése azonban mégis egy igazi áldásként tért vissza az életembe. Akkor teljesen elzárkóztam a külvilágtól. Bár a Pufi Színház éppen akkor pörgött, és sok előadást, turnét kellett lemondanom, én mégis magamba mélyedtem. Lelkigyakorlatokat folytattam, és teljes mértékben belemerültem az anyaság világába – mindent elolvastam, ami csak kapcsolódott ehhez az új szerephez.
Szinte repültem haza a kórházból, élő videókkal jelentkeztem a színház oldalán - két hétig tartott ez az intenzív pörgés. Aztán egy reggel, arra emlékszem, hogy ülök az ágyon, szoptatom a kisfiamat, bejön két ismeretlen ember, és megkérdezik, jól vagyok-e. Ordítva vittek el a pszichiátriára, poszttraumás pszichózis diagnózissal. Két hetet töltöttem bent, és azután minden megtört. Nagyon erős gyógyszereket kaptam, szinte csak aludtam. 2020 januárjában történt mindez.
