Bayer Zsolt: Hamarosan bekövetkezik valami különleges - Mandiner A közeljövőben várhatóan izgalmas események zajlanak majd, amelyek alaposan felforgathatják a megszokott kereteket. A közéleti diskurzusok élénkebbé válnak, és új perspektívák nyílnak meg e

Képzelj el egy apát, aki szembesül a legrosszabb rémálmával: elveszíti a gyermekét egy brutális támadás következtében, amelyet egy olyan személy követett el, aki jogszerűen tartózkodik az országban, de mégis kiutasították korábban. Az apa dühében és fájdalmában elhatározza, hogy igazságot szolgáltat. Elindul egy olyan területre, amelyet sokan veszélyesnek tartanak, és ott, ahol a törvény keze talán már nem ér el, a saját kezébe veszi a dolgokat. Fegyverrel a kezében, elhatározza, hogy nem áll meg, amíg minden energiáját bele nem fekteti a bosszúba, hogy megbosszulja a gyermeke elvesztését.

Jelentkezzen, aki képtelen felfogni ennek az őrült és elfogadhatatlan tettnek a mélységeit! Senki? Nos, természetesen...

És akkor majd megnyílik a pokol kapuja.

A következő lépésben ezek a közösségek végleg megszabadulnak az összes aljas politikai szereplőtől, akik tönkreteszik az életüket. Legyen szó egy soron következő választásról vagy akár egy vasvillás fellépésről, nem tűrik tovább a fősodorbeli korrupt egyéneket.

Ausztriában tragikus esemény történt, amikor egy tizennégy éves fiú életét vesztette, míg négy másik fiatal kórházi kezelésre szorult.

Németországban tragikus esemény történt, mivel a müncheni terrortámadás következtében két sérült, egy 32 éves nő és kétéves kislánya életüket vesztették.

A szír és afgán féreg gúnyosan nevet rajtunk. Csak azért, mert megengedjük nekik, hogy itt éljenek. És megengedjük, hogy azok a politikai szereplők, akik felelősek a számos terrortámadásért és gyilkosságért – akik ezt a mocskot, a világ legrosszabb oldalát ránk uszították – nyugodtan létezzenek, miközben a tetthelyekre hurcolják a plüssmackóikat és a virágaikat, mintha ez bármit is változtatna az áldozatok sorsán.

(Az a sejteket megmozgató érzés, hogy a magyar társadalom talán még nem is tudatosítja, milyen kincset jelent a biztonság, amiben élünk. Csak remélni tudom, hogy nem akkor ébredünk rá erre az igazságra, amikor már minden elveszett...)