Krasznahorkai László számára egy félelmetes rivális lépett a színre, aki komoly kihívást jelenthet az irodalmi Nobel-díjért folytatott versenyben.
Elképesztő dicsőség érte Magyarországot nem olyan régen: egyik híres írónk életművét irodalmi Nobel-díjjal jutalmazták. A bizottság két szerző között vacilált, de végül Krasznahorkai László, hazánk egyik nagyja került ki győztesen. De ki is volt az, aki majdnem elhappolta előle az irodalmi Nobel-díjat?
Murakami Haruki és Krasznahorkai László két kiemelkedő író, akiknek alkotásait világszerte nagyra értékelik és kedvelik. Stílusuk és a választott témáik azonban gyökeresen eltérnek egymástól. Mégis, mindkettőjük műveiben fellelhető egy közös elem: a valóság határainak feszítése. Az abszurd és a fantasztikus motívumok használatával mélyebb kérdéseket vetnek fel az emberi létezésről, és az egyén szerepéről a világban, így invitálva az olvasót a gondolkodásra és az önreflexióra.
Murakami Haruki művei a japán irodalom modern képviselőjeként többnyire szürreális, álmokkal teli, különc világokat tárnak elénk, miközben a mindennapi élet és a belső útkeresés között feszülő ellentéteket ábrázolják. A szerzőt gyakran jellemzik az érzelmes helyszínek és az elidegenedés motívumai, amelyek gyakran a magányos szereplők szemszögéből jelennek meg. A Murakami-univerzum jellegzetes jellemzője a szinte mindig jelenlévő, valóság és álom között ingadozó határvonal. A Norwegian Wood, a Kafka a tengerparton vagy a 1Q84 című regények a magányos, elidegenedett főszereplők életét követik, akik gyakran nemcsak külső, hanem belső világukban is bizonytalanok, keresnek valamit, amit nem tudnak megnevezni.
