A börtönben való túlélés kulcsa rejlik a saját belső erőnk és alkalmazkodóképességünk felfedezésében. A zárt falak között nem csupán a fizikai, hanem a mentális kihívásokkal is szembe kell néznünk. Az önállóság, a barátságok kiépítése és a pozitív gondolk

Az egykori elítéltek véleménye szerint a túléléshez elengedhetetlen az intelligencia és a tapasztalat.

Ahogy arról korábban írtunk, Gyárfás Tamást hét év letöltendő börtönbüntetésre ítélte a Fővárosi Ítélőtábla az egykori vállalkozó, Fenyő János meggyilkolásának ügyében. Gyárfás legkorábban 81 éves korában szabadulhat a rácsok mögül. Az évek óta húzódó per legfontosabb pillanatait itt lehet megnézni.

Az ország egyik legismertebb egykori sportvezetője, aki már átlépte a hetvenes éveit, nyilván elvárhat valamilyen védelmet, főleg a negatív publicity elkerülése érdekében. Ugyanakkor az ismertsége valójában komoly hátrányt jelenthet a börtön falai között - osztotta meg András, aki 11 év és 3 hónap letöltött büntetéssel rendelkezik bűnszervezetben elkövetett felbújtás és más bűncselekmények miatt.

- Nekem szerencsém volt, hogy fegyházba kerültem, mert egyedül voltam a zárkában, így könnyebben el tudtam kerülni a hülyeségeket. De a börtönben reggel nyolckor kinyílnak a zárkaajtók, és megindul az áradat. Jönnek az éhes "kannibálok", akiket azért neveznek így, mert tulajdonképpen megesznek reggelire.

Azzal kezdődik, hogy nem mész a börtönbe drága órával vagy cipőben, mert azonnal lesznek, akik "el akarják cserélni", de ha az egész ország tudja rólad, hogy gazdag vagy, akkor egy kicsit nehezebb a helyzeted.

Ketten érkeznek, sötét szándékokkal a szemükben, míg a harmadik a háttérből lép elő, és védelmet ígér. De ez a védelem nem ingyen van. Amint a tömeg mozgásba lendül, elkezdik összeállítani a listákat, hogy mit kellene beszerezned. Nem mindegy, mennyi milliót osztogatsz a rokonságuk közt, hogy végre szabadulhass.

- Az elején naponta háromszor-négyszer jöttek a zárkámba mobiltelefont vagy más tiltott dolgot keresni. Ha egyszer ilyet találnak, vagy nincs bevetve az ágyad, ugrik a kedvezményed. Vagyis egyetlen ilyen hiba számomra 3,5 év börtönt jelentett volna, mert ennyi volt a kilátásba helyezett kedvezményem.

A szabályok betartása és a fegyelem mindig is természetes volt számomra, hiszen nyolcadikos koromtól kezdve katonai kollégiumban éltem, majd két évig a katonai főiskolát is látogattam. Már a rabtársaim testbeszédéből is könnyen ki tudtam olvasni, milyen szándékkal közelítenek hozzám. Amikor a "bátyja" megszólítással indítottak, azonnal tudtam, hogy valamiért kérni fognak tőlem: olvassak el egy írást, írjak meg valamit, vagy segítsek értelmezni számukra egy szöveget.

Ne add oda pólódat, de ne legyen verekedés! Ne legyen belőled csicska, és ne vegyék észre rajtad, ha félsz! Ezek a túlélés szabályai. Nemcsak tapasztalatok, hanem rengeteg intelligencia is kell hozzá.

Az elején rengeteget piszkáltak az őrök, de nem hagytam, hogy magamra húzzam őket. Kifejezetten utálnak, amikor belépsz, főleg mert irigykednek a pénzedre. Csak néhány ember van, akit nem foglalkoztat, mit csináltál odakint. Közben viszont elkezdesz beépülni. Amint tudomásukra jut, hogy nem bűnöző vagy, hanem bűnelkövető, a hozzáállásuk teljesen megváltozik.

A barátaim évekkel később szabadultak, volt, aki még extra 3-4 évet is kapott. Én viszont már az elején elhatároztam, hogy a lehető legkevesebb időt töltöm itt, és ezt az elhatározást következetesen végig is vittem. Az járt a fejemben, hogy egyszer el fog érkezni a háború vége, és akkor végre hazaengednek, de addig nem szabad, hogy feladjam. Aki tudja jól kezelni az embereket, annak nagyobb esélye van a túlélésre is. Úgy érzem, Gyárfásnak sikerülni fog, mert ő egy írástudó, világot látott ember.

- Nem a falak, hanem az ottani emberek nehezek - mondta Antal, aki 1 év két hónapot töltött le a kiskunhalasi börtönben áfacsalás miatt. Egyszer húsvét előtt razziát tartottak. A szegedi börtönből jött át a műveleti csoport, és éppen az egyik őrre ugrott rá a drogkereső kutyájuk. Ő volt volt az egyik legbrutálisabb "nevelő", akkor értettem meg, hogy mi okozhatta ezt.

Én igyekeztem abszolút kerülni a drogokat és a konfliktusokat, de sok szörnyű dolgot láttam. Előfordult, hogy az egyik helyi elítéltet nem engedték ki a kislánya temetésére, akit elütött egy autó. Volt, hogy beraktak hozzánk egy végstádiumú rákos beteget. Mi mostuk a ruháját, hogy ne a húgyszagban üljünk heten a tizenvalahány négyzetméteren. Katasztrofális volt az egészségügyi ellátás és a koszt is. 27 kilót fogytam egy év alatt.

Ami a legtöbbet segít, ha dolgozhatsz, főként, külső helyszínen, mert így gyorsabban, értelmesebben telik az idő, és találkozhatsz más emberekkel is. Annak van rá lehetősége, akinek jó a magaviselete és a szakképzettsége is megvan.

Nagyon tudatosan készültem a börtönéletemre. Mindent alaposan megterveztem, az összes kapcsolatot megszüntettem, még barátnőt sem hagytam kint, mert tudtam, hogy sokan éppen ebbe a csapdába esnek. Viszont a gyerekeimre mindig odafigyeltem, rendszeresen beszéltem velük, hogy ne veszítsenek el engem teljesen. Bevonulás előtt akkurátusan félretettem egy kis pénzt egy számlán, és a nővérem segített, hogy ha szükségem van rá, mindig utaljon. A börtönben életveszélyes lehet, ha nincs pénzed, de ugyanúgy kockázatos, ha túl sok van, mert az emberek megvadulhatnak érte. A heti egyszeri étkezéshez előre kellett leadnom egy listát a nevelőnek, aki azt aláírta. Ha nem szerzed be a megfelelő mennyiségű cigarettát, lemondhatsz róla, és egyszer megtörtént, hogy az egész szinten elfogyott az ellátmány. Én viszont még rendelkeztem néhány cigivel, ami miatt szinte meg akartak lincselni. Érdekes, milyen gyorsan fel tud borulni a rend egy ilyen zárt világban.

Úgy vélem, hogy ez személyenként változó, de egy-két évig el lehet viselni. Azonban utána kezded érezni, hogy a szellemi frissességed csökken, észrevétlenül belekényelmesedsz a dolgokba, és ez már nem annyira kedvező hatással van rád.

A hitem rengeteget segített nekem, valódi támaszként szolgált az utamon. A kapcsolatunk egyre mélyebb lett, és egyfajta belső El Caminón indultam el, ahol felfedeztem önmagamat. A jövőben szeretnék elkerülni mindenfajta gyorshajtást, mert tudom, hogy a büntetés-végrehajtás rendszere könnyen bedarálhat, és ha nem vagyok körültekintő, apró hibák miatt éveket is bukhatok.

Az emberi közösségek már évezredek óta alkalmaznak elszigetelést mint büntetési formát. A görög civilizáció például szó szerint szigetre száműzte azokat, akiket vétkesnek ítéltek, míg a keleti kultúrákban a vétkesekkel való beszéd tilalma uralkodik. Az iskolai élményekből is jól emlékezhetünk a kiközösítés fájdalmára. Véleményem szerint a túlélés kulcsa az elfogadásban rejlik, hiszen mint minden traumából való gyógyulás, az is azzal kezdődik, hogy elfogadjuk a helyzetet és önmagunkat.

Utána viszont szerintem ugyanazok a képességek segítenek boldogulni bent, mint kint. Számít, hogy vannak-e rövid- és hosszú távú célok. Vár-e kint valaki vagy valami? Mennyire sikerül felmérni, hogy hová kerültünk, hogyan viszonyulunk a többi emberhez? Képesek vagyunk-e kapcsolódni és kapcsolatokat építeni?

Egy intelligens és tanult kliensem sakkgéppel vészelte át a börtönben töltött éveket. Emellett leveleket, jogi iratokat olvasott fel és fogalmazott a rabtársai részére, esténként pedig pornómeséket mondott nekik, fejből. Nem bántották, sőt, tisztelték.

Nagyon fontos, hogy az elítélt kezdeni tudjon valamit az idővel, értelmet tudjon adni a napoknak, különben pótolhatatlan a vesztesége. Kossuth állítólag megtanult angolul, Göncz Árpád a börtönben lett fordító, a Viszkis rabló pedig keramikusnak tanult, és ezt a mesterséget űzi ma is, és persze vannak, akik például gyúrnak.

Fontos, hogy nyitottak maradjunk mások irányába, ugyanakkor a saját feladatainkra is koncentrálnunk kell, és a külvilággal is valamilyen szinten fenntartani a kapcsolatot. Ez azonban nem mindig egyszerű. Kezdetben mindenki tele van lelkesedéssel, de idővel a párkapcsolatok könnyen megroppanhatnak. Azok, akik kint várakoznak, gyakran úgy érzik, hogy megállt az életük. A nyomás, a stigma és a titkolózás súlya nehezedik rájuk. Ilyenkor sokszor az tűnik a legjobb megoldásnak, ha megszabadulnak az egésztől.

Bennünket is befolyásol a pénz, és a fizikai jólét megőrzése is kulcsfontosságú. Gondoljunk csak arra, hogy fontos, hogy fogaink egészségesek maradjanak, vagy hogy elegendő vitaminhoz jussunk, hogy energikusak és fittek maradhassunk.

Amikor valakiben bűntudat ébred, a spirituális út gyakran világos fényt hozhat a sötétségbe, segítve őt a bezártság nehéz pillanataiban. Nem meglepő tehát, hogy sokan találják meg a hitüket a börtön falai között, hiszen ilyenkor különösen fontos a lelki támasz, amely egyfajta belső békét és megnyugvást nyújt számukra.