A kurucok megverésének hátterében Nagyszombatnál számos tényező állt, amelyek hozzájárultak a csata kimeneteléhez. A helyszín stratégiája, a hadvezetés és a politikai feszültségek mind-mind szerepet játszottak ebben a történelmi eseményben. A harc kimenet
A 1704 késő őszén ismét fellángolt összecsapásokban II. Rákóczi Ferenc kurucai egymás után értek el sikereket, elfoglalták Érsekújvárt és Kassát. Decemberben a Nyitra vármegyei Lipótvár ostromára készültek, amikor híre érkezett, hogy Siegbert Heister császári generális 20 ezer fős felmentő sereggel úton van a vár felszabadítására. Miután Bercsényi Miklósnak nem sikerült a Kis-Kárpátok szorosaiban feltartóztatnia a labanc hadat, Rákóczi megközelítőleg 22 000 katonájával Nagyszombat irányába nyomult előre, hogy nyílt csatában állja az ellenség útját. Ez volt az akkor 28 esztendős fejedelem első jelentős ütközete, melyet maga vezényelt - írja a Rubicon.hu.
Heister kémei jelentős mértékben eltúlozták a kurucok létszámát, ami miatt a generális bizonytalankodott a csata vállalásával kapcsolatban. Ekkor egy áruló informálta őt az ellenség valódi erőviszonyairól, és arról is, hogy Scharodi János, a Rákóczi oldalára átállt németek egyik alezredese, árulásra készül. E felismerés nyomán Heister végül a harc mellett döntött, és 1704. december 26-án a két sereg összecsapott Nagyszombat közelében. A kurucok támadása kezdetben eredményesnek bizonyult, a labancok súlyos hátrányba kerültek, azonban Rákóczi csapatai többször is hibát követtek el. Először is nem akadt olyan parancsnok, aki a győzelmek csúcspontján fosztogatásra induló katonákat megfékezte volna, másodszor pedig hatalmas rés tátongott a rohamozó hadoszlopok között. Miután a labancokat szinte megfutamították, a helyzet gyorsan bonyolultabbá vált...
A kurucok nekiláttak a császári hadfelszerelés kifosztásának, miközben Heister lehetőséget kapott arra, hogy újjászervezze gyalogos egységeit. Ezek az újraformált csapatok ellentámadást indítottak a gyenge pontokon, és sikerült megingatniuk a felkelők sorait.
Rákóczi állítólag észlelte, hogy csapatait komoly veszély fenyegeti, és szándékában állt beavatkozni. Ám a körülötte lévők, aggodalmukban, fizikailag megakadályozták, hogy cselekedjen, mivel féltették őt a sérülésektől. Ekkor Scharodi váratlanul úgy döntött, hogy elérkezett az idő, és fehér zászlót tűzött ki. Katonáival együtt megfordult, és tüzet nyitott a kurucokra, meglepve ezzel mindenkit a hirtelen fordulattal.
A hűtlenség véglegesen meghatározta az ütközet kimenetelét; Heister csapatai diadalmaskodtak, míg a fejedelem kénytelen volt elrendelni a visszavonulást. A nap végére a császáriak birtokba vették Nagyszombatot, és ezzel Lipótvár is megmenekült a veszedelmtől, viszont a legyőzött erők üldözésére már nem vállalkoztak. Bár a nagyszombati kudarc fájdalmas nyomot hagyott a kuruc háborúk történetében, a vereség valójában nem gyakorolt jelentős hatást a szabadságharc további alakulására.
