Ezzel az innovatív, mesterséges intelligencián alapuló megoldással a sérült festmények restaurálása szinte varázslatos módon, mindössze néhány óra alatt megvalósítható.

A régi festményekben keletkezett károk és sérülések helyreállítása sokszor évek hosszú munkáját igényli a restaurátorok részéről. Ez a részletekre kiterjedő, kézi munka általában a legértékesebb műalkotások esetében kap prioritást. Azonban egy új, innovatív módszer révén a műalkotások helyreállítása akár néhány óra alatt is megvalósulhat, forradalmasítva ezzel a restaurálási folyamatot.

A technika, amelyről a Guardian cikke számol be, AI-t és egyéb számítógépes eszközöket használ a sérült festmények digitális helyreállításában. Az elkészült rekonstrukciót átlátszó polimer lemezre nyomtatják, amelyet precízen ráhelyeznek a műalkotásra. A technika bemutatására a Massachusetts Institute of Technology (MIT) kutatója, Alex Kachkine helyreállított egy sérült olajfestményt, amelyet egy 15.l századi ismeretlen holland festőnek tulajdonítanak.

A királyok imádása című, bibliai jelenetet megörökítő festmény rendkívül részletgazdag, és négy panelre tagolódik. Felületét finom repedések hálózzák be, és több ezer apró folt díszíti, ahol a festék már levált. Kachkine szakértő véleménye szerint a mű hagyományos restaurálási eljárásokkal való helyreállítása körülbelül 200 órás munkát igényelt volna. A restaurátor először alaposan végigszkennelte a festményt, hogy feltérképezze a sérült területek méreteit, formáit és elhelyezkedését. Ebből a precíziós folyamatból összesen 5612 különálló, javításra szoruló részt sikerült azonosítania.

Ezután egy "digitális maszkot" alkotott a könnyen elérhető Adobe Photoshop program segítségével. A festékhiányok helyreállítása érdekében egyszerűen foltokat illesztett a képre, ügyelve arra, hogy azok színe harmonizáljon a környező festékekkel. A mintás felületeken keletkezett sérüléseket a festmény más részeiben található analóg minták lemásolásával javította ki. A csecsemő hiányzó arcát pedig egy másik művéből vette kölcsön, így biztosítva a kompozíció egységességét.

Miután befejezték a maszk elkészítését, azt egy polimer lemezre nyomtatták, és a tinta elmosódásának megakadályozása érdekében lakkozták is. Ezt követően a lemezt a festmény felületére helyezték. A sérült részek helyreállításához összesen több mint 57 ezer színt alkalmaztak.

A javítások célja alapvetően a festmény helyreállítása volt, még akkor is, ha a javított pontok nem tökéletesen illeszkednek az eredetihez. A Nature-ben is ismertetett módszer csak olyan lakkozott felületű festményeken alkalmazható, amelyek elég simák ahhoz, hogy a fólia egyenletesen feküdjön rajtuk. A maszk egyébként le is húzható vagy oldószerrel eltávolítható, anélkül, hogy nyomot hagyna az eredeti műalkotáson.

Az MIT kutatója optimistán tekint a módszer jövőjére, amely lehetővé teszi, hogy múzeumok és galériák olyan sérült és helyreállított festményeket állítsanak ki, amelyek nem rendelkeznek olyan magas értékkel, hogy a hagyományos restaurálásra szükség lenne. Ezen alkotások gyakran rejtve maradnak, így ez a megközelítés új lehetőségeket kínál a művészet bemutatására. Ugyanakkor a kutató tudatában van a módszerrel járó etikai dilemmáknak is. Felmerül a kérdés, hogy vajon helyénvaló-e, ha egy festmény egy filmréteg alatt rejtőzik, és hogy ez milyen hatással van a nézők élményére. Továbbá, a másolt részletek alkalmazása a helyreállítás során szintén vitatott téma, amely alapos mérlegelést igényel a művészet hitelessége szempontjából.

Bár a legnagyobb mesterművek helyreállításához nem ez a legelterjedtebb módszer, az AI-alapú technikák már nagy értékű műalkotások esetében is bizonyították hatékonyságukat. A Qubiten korábban beszámoltunk róla, hogy az AI segítségével bővítették ki Rembrandt ikonikus festményét, az Éjjeli őrjáratot. Ezt a művet 1715-ben, amikor új kiállítási helyre szánták, megcsonkították. Szerencsére azonban az eredeti kompozíció egy alternatív formában megmaradt: a festmény középpontjában álló figura, Frans Banning-Cocq, családi albumában egy akvarell vázlat őrizte meg a csonkítatlan alkotást, így lehetőség nyílt a régi szépség visszaállítására.

Több mint 300 évvel később újra teljes egészében látható lett az Éjjeli őrjárat, miután az amszterdami Rijksmuseum restaurátorai úgy döntöttek, mesterséges intelligencia segítségével alkotják és nyomtatják újra a hiányzó részeket.