Ferenc pápa katekézisében az irgalmas Atya történetét hozza elénk, amelyben a megkerült fiú találkozik a szeretetteljes fogadtatással. A nyitott ajtó szimbolizálja a megbocsátás és az otthon melegét, ahol mindig várják az eltévedt lelkeket. A Vatikáni Hír

"Az mondta neki: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. S illett vigadnunk és örülnünk, mert ez az öcséd halott volt, és életre kelt, elveszett, és megkerült." (Lk 15,31-32).

A példabeszédek olyan történetek, amelyek a hétköznapi életből merítenek ihletet, és így képesek mélyen megérinteni a mi saját tapasztalatainkat is. Ezek a narratívák arra ösztönöznek bennünket, hogy elgondolkodjunk: hol helyezkedünk el a történetek szövetében? - kezdődik a pápa katekézise. Jézus legismertebb példázataiban található meg az evangélium lényege, amely Isten irgalmasságának mély üzenetét hordozza. Lukács evangélista elmondása szerint Jézus ezt a példabeszédet a farizeusoknak és az írástudóknak címezte, akik kifogásolták, hogy Jézus bűnösökkel ül egy asztalnál. Így kijelenthetjük, hogy ez a példabeszéd különösen azokhoz szól, akik elvesztek, de ezt nem ismerik fel, miközben másokat könnyen elítélnek.

Az evangélium a reménység üzenetét akarja adni nekünk, mert azt mondja, hogy bárhol és bárhogy is vesztünk el, Isten mindig keres minket! Eltévedhetünk, mint a bárány, elgurulhatunk, mint egy pénzdarab, vagy elveszhetünk, mint ennek az apának mindkét fia.

A szeretet mindig egyfajta elköteleződést jelent, és vele jár az a tudat, hogy valamit fel kell adnunk, hogy valóban találkozhassunk a másikkal. A példázatban említett kisebbik fiú azonban csak a saját vágyaira összpontosít, ami sajnos gyakori jelenség a fiatalok körében. Számos felnőtt is éli életét úgy, hogy nem képes a kapcsolatait megőrizni, mivel túlságosan önzőek. Ilyen helyzetekben könnyen eljuthatunk arra a pontra, hogy kétségbeesetten vágyunk a szeretet után, és hajlandóak vagyunk bárkinek a szolgájává válni, aki ezt ígéri. Ezek a tapasztalatok torzítják a szeretetről alkotott képünket, mintha már csak szolgai státuszban létezhetnénk egy kapcsolatban, mintha bűntudatunkat kellene valahogy kiengesztelnünk, és mintha az igazi szeretet eltűnt volna. A kisebbik fiú, amikor élete mélypontjára érkezik, arra a keserű döntésre jut, hogy visszatér az atyai házba, abban a reményben, hogy legalább néhány morzsányi szeretetre rátalálhat.

Csak azok, akik igazán szeretnek minket, tudnak megszabadítani bennünket a szeretet e téves felfogásától. Az Istennel való kapcsolatunkban is pontosan ezt tapasztaljuk. A nagy festő, Rembrandt egyik híres festményén gyönyörűen ábrázolja a tékozló fiú visszatérését. A pápa két részletre külön utal: a hazatérő fiú kopasz, feje le van borotválva, mint egy bűnbánóé, de úgy is néz ki, mint egy kisgyermek feje, mert ez a fiú újjászületik. Aztán az apa kezei: az egyik férfi, a másik női kéz, hogy így jelezzék a megbocsátás ölelésében rejlő erőt és gyengédséget.

A történetben szereplő idősebb fiú azokat az embereket szimbolizálja, akik már ismerik a példabeszéd üzenetét, mégis távol érzik magukat az apjuktól. Ő mindig otthon tartózkodott, de a szívében egyfajta távolságot érzett. Talán vágyott arra, hogy elhagyja a családi fészket, de a félelem vagy a kötelesség miatt mégis ott maradt. Az elfojtott érzések, a belső feszültség és az apával való kapcsolat hiánya haragot szülhet benne, amely előbb-utóbb kitörni készül. Igen, paradox módon, az idősebb fiú végül kockára teszi, hogy elhagyja az otthont, mert képtelen osztozni az apja örömében. De az apa, aki a szeretetét szeretné kifejezni, nem bírálja őt, és nem kényszeríti a kötelességre. Csak annyit szeretne, hogy a fiú érezze a szeretetét. Nyitott ajtóval várja őt, amely nemcsak a fiú számára, hanem mindannyiunk számára nyitva áll. Ez a nyitottság és remény adja meg azt a lehetőséget, hogy visszatérhetünk, mert az Atya mindig figyel ránk, és messziről is észrevesz minket. Kedves testvéreim, tegyük fel magunknak a kérdést: hol helyezkedünk el ebben a csodálatos történetben? Kérjük az Atya Istentől a kegyelmet, hogy mindannyian találjunk vissza erre a szeretetteljes otthonra. Zárul Ferenc pápa nagyszerdai katekézise.