Ha jól ismered, a sóskafa gyümölcse nemcsak ízletes csemege, hanem igazi természetes gyógyszer is lehet számodra.
A sóskaborbolya (Berberis vulgaris) napjainkban leginkább dísznövényként van jelen a kertekben, bár néhány évtizeddel ezelőtt még széles körben elismerték gyógyító tulajdonságait és jótékony hatásait az egészségünkre. A borbolyafélék családja körülbelül hatszáz fajt számlál, melyek többsége az északi mérsékelt éghajlati övezetekben honos. Magyarországon a közönséges sóskaborbolya (más néven sóskafa, leánysom vagy közönséges borbolya) a legismertebb faj, amely gazdag szín- és formavilágával díszíti a kerteket.
Ez a lombhullató, tüskés, sárga virágú cserje a mi hazánk meszes talajú erdeiben lelhető fel. Élénkpiros, kissé savanykás ízű bogyói népszerű falatot jelentenek az itt élő állatok számára. Emellett más helyeken, mint például magánkertekben vagy parkokban, már egyre gyakrabban találkozhatunk a sóskaborbolyák családjának egyéb képviselőivel is, amelyek Kelet-Ázsiából vagy Dél-Amerikából érkeztek hozzánk.
Sok köztük az örökzöld és jó fagytűrő képességekkel rendelkező faj, nem mellesleg
kiválóan alkalmasak a kopár, kavicsos talajok megkötésére is.
Hazánkban körülbelül húsz különféle fajta található, amelyek termesztésre alkalmasak, és a nemesítők számos variációt kifejlesztettek - köztük olyan növényeket is, amelyek pirosas lombszínezetükkel tűnnek ki. Különösen kedvező tulajdonságuk, hogy a téli hónapokban nemcsak a kertünk szárnyas lakóit látják el ízletes piros bogyóikkal, hanem a táj szépségét is fokozzák. Érdemes megemlíteni, hogy ezek a gyümölcsök nem csupán madaraink számára finom falatok, hanem mi magunk is bátran fogyaszthatjuk őket.
Kép: 123RF
A 'Sóskafa' elnevezés a gyümölcs savanykás ízére utal, amely nemcsak ízletes, hanem C-vitaminban is bővelkedik. Nem is olyan régen, a háziasszonyok kedvelt tevékenysége volt, hogy a sóskaborbolyát lekvár formájában készítették el – gyakran őszi körtével kombinálva, így egy különleges ízélményt nyújtva.
Nem csupán lekvár készítésére alkalmas, hanem gyümölcslevet és gyümölcszselét is előállíthatunk belőle. A régi írások nyomán akár savanyításra is felhasználhatjuk, citrom vagy ecet helyett.
A sóskaborbolya egy igazi megosztó növény, és nem véletlenül: ez a különleges faj ugyanis a gabonarozsda kártékony gombaparazitájának kedvelt gazdanövénye. Ezért a mezőgazdasági termelők igyekeznek távol tartani a gabonaféléktől – érthető módon, hiszen a termés védelme érdekében fontos a megelőzés. Az erdőjárók számára fontos, hogy a bogyók gyűjtése előtt alaposan tájékozódjanak, mivel a sóskaborbolya vonzó bogyói könnyen összetéveszthetők mérgező növényekével. Ilyenek például a fürtös bodza, a keserű csucsor vagy éppen a magyal. Különös figyelmet érdemel a japán borbolya is, amelynek termése szintén nem ehető, így érdemes körültekintően eljárni, ha bogyós gyümölcsöket kívánunk gyűjteni. Az ismeretek birtokában biztonságosabban élvezhetjük a természet adományait.
Kép: 123RF
A borbolyának egy sokkal mélyebb és összetettebb története rejlik, mint ahogy első ránézésre feltételeznénk.
Több mint 2500 éven keresztül jelentős szerepet töltött be a gyógyítás világában. Az ókori egyiptomiak nagyra értékelték antibiotikus tulajdonságait, később pedig a pestis elleni védekezés egyik fontos eszközévé vált. Ezen kívül az epehólyag és a máj betegségeinek kezelésében is hasznosnak bizonyult.
A növény drogját az érett bogyók (Berberidis fructus) biztosítják, de fontos, hogy figyeljünk arra, hogy az éretlen vagy félérett gyümölcsök enyhén mérgező hatásúak. A gyökere is tartalmaz aktív összetevőket: a kérgét márciusban vagy novemberben érdemes begyűjteni, ezt követően alaposan meg kell tisztítanunk, majd szárítani és porrá őrölni.
Kép: 123RF
A termésdrog gyümölcssavakat, cukrot, C-vitamint és pektint is tartalmaz. Fő alkaloidja a berberin, amiről azt tartják, hogy sokkal hatásosabb a baktériumokkal szemben, mint az amúgy erős antibiotikus hatásúként ismert chloramphenicol (a klóramfenikol egy széles spektrumú bakteriosztatikus antibiotikum, amelyet eredetileg a Streptomyces venezuelae nevű baktériumból nyertek ki). A berberin serkentő hatással van az immunrendszerre, gátolja a gombás megbetegedéseket, sőt: a vizsgálatok szerint a rákos folyamatok kialakulását is. Kimutatták továbbá, hogy hatóanyagai révén aktiválja az úgynevezett makrofágokat (fehérvérsejteket), amelyek felfalják a kórokozó mikroorganizmusokat.
A kísérletek eredménye szerint a sebfertőző baktériumok (Staphylococcus, Streptococcus) ellenszere, továbbá gyógyítja a hasmenést, a vérhast (Endomoeba historica), a kolerát (Vibrio cholerae), a húgyúti (Escherichia coli) megbetegedések egy részét, valamint a hüvelyi fertőzést (Candida albicans) okozó mikroorganizmusokat is legyőzi. A sóskaborbolya epepangás, epekőbántalom esetén, epesavképződést serkentő és epefolyást elősegítő hatása miatt is említésre méltó, magas vérnyomáscsökkentő vegyületeket is tartalmaz, és értágító hatása is van. Gyomorbántalmak kezelésére is eredményesen használták, székrekedésre pedig néhány evőkanál borbolyabogyóecetet ajánlottak elődeink.
Cukros lében áztatták, majd tálaláskor a fogásokra hintették.
Kedvelt alapanyag a rizsételek elkészítésénél, de remekül illik hal-, szárnyas- és húsételekhez is, valamint párolt zöldségekhez és friss salátákhoz is felhasználható.
