Hány vidéki ember ér fel egy budapestihez?

A választási körzetek újrarajzolását már nem lehetett halogatni. Volt olyan budapesti választókörzet, melynek szavazója 1,66-szor akkora képviseletet kapott, mint az egyik Pest vármegyei szavazóköré.

"Választási forradalom a láthatáron" – így jellemezték a hírportálok és politikai elemzők a legutóbbi parlamenti szavazást, ahol a képviselők 134 támogató szavazattal, 52 ellenkező vokssal és mindenféle tartózkodás nélkül fogadták el a választási törvények módosítását. A Fidesz egy újabb lépést tesz a hatalmának megőrzése érdekében, hiszen a tervezett átrajzolás célja egyértelműen a választási körzetek újraszervezése, amely felveti a kérdést: vajon mennyire maradnak tiszták a választások? "Erőteljes manipulációgyanús" – ezzel a kifejezéssel illették sokan a döntést, amely a demokrácia alapelveit is kérdésessé teszi. A politikai elemzők szerint ez a lépés komoly hatással lesz a következő választásokra, és a társadalmi feszültségeket is fokozhatja.

Az előterjesztés leginkább vitát kiváltó aspektusa az volt, hogy Budapesten a korábbi 18 helyett csupán 16 választókerületet alakítanak ki, míg Pest vármegyében a szám 12-ről 14-re emelkedik. Az ellenzéki híroldalak és politikai szereplők szerint a kormánypártok nyilvánvalóan diszkriminálják a fővárosi választókat, miközben a vidéki lakosok támogatására összpontosítanak.

A leglényegesebb elv az egyenlő választójog, amely garantálja, hogy minden egyes szavazat körülbelül azonos súlyt képviseljen. Ezt a jogi keretet a 2011. évi CCIII. törvény határozza meg, amely a magyar országgyűlési képviselők választására vonatkozik. A törvény világosan előírja, hogy az egyéni választókerületek lakosságszámának a lehető legnagyobb mértékben egységesnek kell lennie. A törvény azonban engedélyez egy maximum 15 százalékos eltérést az országos átlaghoz képest, kivételes esetekben pedig akár 20 százalékos eltérés is megengedett.

Ezt a korlátot azonban már rég túlléptük. 2022 áprilisi statisztikák szerint egy átlagos magyar választókörzetben 73.207 szavazásra jogosult polgár élt. Ezzel szemben a budapesti 5-ös választási körzetben (más néven a VII. kerületben) mindössze 58.914 választópolgár volt nyilvántartva, ami 20 százalékkal alacsonyabb az országos átlagtól. A skála másik végén találjuk a Pest vármegyei 5-ös választókerületet (Dunakeszi), ahol 97.639 állampolgár részesült képviseletben. Ez az adat 33 százalékkal meghaladja az országos átlagot.

Ezeket az adatokat figyelembe véve megállapítható, hogy 2022-ben a budapesti 5-ös választási körzetben Dr. Oláh Lajos, a DK-JOBBIK-MOMENTUM-MSZP-LMP-PÁRBESZÉD közös jelöltje, 20.561 szavazattal szerzett parlamenti mandátumot. Érdekes módon, ennél alacsonyabb érvényes szavazatszámmal csupán egyetlen jelölt tudott nyerni. Ezzel szemben a Pest vármegyei 5-ös körzetben Tuzson Bence, a FIDESZ-KDNP választott képviselője, 34.390 szavazattal jutott be az országgyűlésbe, ami azt jelenti, hogy ennél csak négy másik képviselő szerzett több voksot. Ebből következik, hogy Tuzson Bence szavazatarányát tekintve közel kétszer annyi választóra támaszkodhat a Parlamentben, mint Dr. Oláh Lajos. Ez a helyzet pedig súlyosan sérti az egyenlő választójog alkotmányos alapelvét.

Az alábbi grafika jól szemlélteti, mennyire időszerű volt a választókerületek lakossághoz való igazítása. A legnagyobb nyolc választókörzet mind Pest vármegyéhez tartozik, ezek közé tartozik Pest 01. (87.054 fő), Pest 11. (89.136 fő), Pest 07. (90.638 fő), Pest 06. (90.850 fő), Pest 08. (92.212 fő), Pest 03. (92.307 fő), Pest 02. (94.355 fő) és Pest 05. (97.639 fő). Ezzel szemben a legkisebb választókörzetek közül több is a fővárosban található, mint például Budapest 05. (58.914 fő), Budapest 01. (59.754 fő) és Budapest 03. (64.378 fő).

A választókörzetek fenti aránytalanságainak egyik fő oka a Budapestiek évek óta tartó kiköltözési hulláma volt. Csak 2021-ben 16.600 fővel többen költöztek Budapestről Pest megyébe, mint fordítva. A folyamatos elvándorlás pedig felborította a korábban még nagyjából érvényesülő egyenlő választójog elvét.

Nyilvánvaló, hogy Budapest sorsa nem a kormánypártok kezében van, hanem a magyar választók döntésein múlik. A polgárok a lábukkal szavaznak, elfordulva a fokozatosan élhetetlenné váló fővárostól, és tömegesen keresve azokat az agglomerációkat, ahol kedvezőbb életkörülményeket találnak.

Ez nem csupán jogi kérdés, hanem mélyen gyökerezik politikai és igazságossági dilemmákban is. Ha egy választókörzet képviselői nem képesek vonzóvá tenni a saját közösségüket a választóik számára, és a lakosok elhagyják otthonaikat, hogy olyan településekre költözzenek, ahol jobb életkörülményeket találnak, akkor felmerül a kérdés: miért kellene, hogy ezek a szavazatok elveszjenek? Milyen jogcím alapján támogassuk olyan képviselőt, aki nem tett meg mindent a közösség érdekében? Az igazságosság érdekében fontos volna, hogy a választási rendszer figyelembe vegye a választók elvárásait és a képviselők felelősségét.

A választókerületek átszabása tehát egy olyan atombomba, melyet nem a kormány dobott az ellenzékre, hanem a választóikat megtartani nem tudó jelöltek dobtak a saját választókerületükre.

A szerző a MCC Gazdaságpolitikai Műhelyét irányítja, emellett a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója is.

A véleménycikkek nem mindig tükrözik az Index szerkesztőségének hivatalos nézeteit.