Japánban bármikor kitörhet az éhínség, mivel a mezőgazdaság súlyos struktúrális problémákkal néz szembe.
Japán esetében az élelmiszer és más mezőgazdasági termékek exportjára való erős támaszkodás komoly kihívást jelent, különösen globális válságok idején. A kis családi gazdaságok támogatása és előtérbe helyezése ebben a helyzetben kockázatos lehet, hiszen a fenntarthatóságuk és versenyképességük kérdéses lehet a világpiaci ingadozások közepette.
Japán, a Távol-Kelet gyöngyszeme, területét tekintve négyszer nagyobb Magyarországnál. Érdekes módon, míg mi 4,9 millió hektáron végezhetünk mezőgazdasági tevékenységet, addig a japán mezőgazdasági terület mindössze 3,2 millió hektárra terjed ki. Ebből a területből pedig 1,7 millió hektárt kizárólag rizs és búza termesztésére használnak.
A világ legfejlettebb államai közé sorolt szigetország agrárpolitikája jelentős átalakuláson megy keresztül. 2024-ben alaposan átvizsgálták, hogy a meglévő struktúra mennyire képes biztosítani az élelmiszerbiztonságot a globális helyzet egyre növekvő bizonytalansága közepette.
Japán mezőgazdaságának sajátos arculatát a kis családi gazdaságok uralják, míg a nagyméretű, intenzív termesztés, mint például a rizs – ami az alapélelmiszerek közé tartozik – jelentős hátrányokat szenved el ezekkel a kisebb egységekkel szemben.
A gazdálkodók csökkenő létszáma, valamint az emelkedő inputköltségek azonban ennek megváltoztatására kényszerítik az országot. Modern, hosszú távú agrárstratégia kidolgozása vált szükségessé, amely a mezőgazdaságot is úgy kezeli, mint a Japánban jól működő különféle iparágakat. A meglévő törvényi előírások - amiket "az agrárpolitika alkotmányának" is neveznek - 1999-ben születtek, vagyis mára jelentősen elavultak.
Az orosz-ukrán háború következményei fokozottan rámutattak arra, milyen komoly Japán függősége az élelmiszerek és más mezőgazdasági termékek importjától. Úgy kellene gyökeres változtatásokat bevezetniük, hogy évente 50 ezerrel csökken a gazdatársadalmuk létszáma, miközben el is öregszik, jelenleg 65 év az átlagéletkor ezen a területen.
Japánnak igen alacsony az élelmiszer-önellátási rátája, 2023-ban például 38 százalék volt kalóriaalapon, illetve 61 százalék a termelési érték alapján, ami az 1965 óta mért legalacsonyabb szint.
Az eddigi módosítások azt jelzik, hogy Japán továbbra is a kis- és mikrocsaládi gazdaságokra építene. Egy friss törvénytervezet is kiemeli a mezőgazdaság jelentőségét az egészséges tájak létrehozásában és a kulturális örökség megőrzésében, továbbá hangsúlyozza a vidéki közösségek fenntartásának szerepét a mezőgazdaság által.
A politikai döntéshozók eddig nem mutatnak hajlandóságot arra, hogy észrevegyék: az ország mezőgazdasági termelési kapacitása az utóbbi évtizedek során drámai módon csökkent. Az a modell, amely a második világháború után még sikeresen működött, ma már nem elégséges a hatékony működéshez.
A háborús veszteségek sújtotta szigetországban akkoriban súlyos élelmiszerhiány alakult ki, különösen a rizstermesztés terén, ahol a termelés 30 százalékkal csökkent. A kormányzat erre a válságra földreformokkal reagált, melynek célja a földtulajdonosok számának növelése volt. Ez a tendencia máig meghatározza az ország mezőgazdasági struktúráját, amelyet az aprózódás jellemez.
A japán mezőgazdasági vállalkozások nem éppen irigylésre méltó körülmények között működnek, hiszen az ágazatban dolgozók átlagos keresete jelentősen elmarad az irodai munkát végzők jövedelmétől. A rizstermesztők éves átlagos bevétele 23 876 dollárra, azaz körülbelül 9,26 millió forintra rúgott a 2022-es évben. Bár magyar szemmel nézve ez a szám jónak tűnhet, valójában a havi 772 ezer forintnak megfelelő jövedelem Japánban nem elegendő ahhoz, hogy a mindennapi élet kiadásait kényelmesen fedezni lehessen.
A mezőgazdaságban a népesség mindössze 1,1 százaléka, körülbelül 1,36 millió ember található a munkavállalók sorában. Ezen kívül a vállalkozások több mint 90 százaléka családi gazdaságként működik. Ezért nekik kellene fenntartaniuk a közel 125 milliós lakosságot, miközben egyre nehezedő körülményekkel kell szembenézniük.
A kormányzati célok, amelyek az élelmiszer-önellátási rátát 53 százalékra kívánják emelni kalóriaalapon, valamint 79 százalékra a termelési értéket tekintve, egyre inkább elérhetetlennek tűnnek. Érdemes megjegyezni, hogy kalóriaalapon az Egyesült Államok 104, Kanada 204, míg Franciaország 121 százalékos önellátási rátával rendelkezik, ami jól mutatja, hogy mennyire eltérő a helyzet más országokban.
Hihetetlen, de a virágzó iparral és a csúcstechnológiával rendelkező Japánban, ahol az emberek magas életszínvonalat élveznek, a háttérben mégis ott leselkedik az éhínség veszélye.
