Figyelemre méltó előrejelzés érkezett arról, milyen kihívások elé nézhet a Duna és a Tisza Magyarország területén – Agrárszektor.
A NAK-tagok és NAK-szaktanácsadók most 35% kedvezménnyel élhetnek a regisztrációs lehetőséggel! Ne hagyd ki ezt a remek alkalmat!
A volt államfő és a podcast vendége, Szöllősi-Nagy András szerint nagyon nehéz előrejelzéseket adni arról, hogy a 21. század végéig milyen hidrológiai következményekkel jár a klímaváltozás, de minden bizonnyal megnő a szélsőségek előfordulása, még gyakrabban lesznek villámárvizek. Áder János kifejtette, várhatóan két részre fog szakadni az ország, a Dunántúl nedvesebb, a Tiszántúl meg még szárazabb lesz, pedig az ENSZ már most is félsivatagos területnek minősíti a térség egy részét.
Szöllősi-Nagy András professzor, a víztudományok doktora, hangsúlyozta, hogy a tavaly őszi dunai árvízhez hasonló helyzetekben nincs lehetőség a többletvíz megtartására. Ugyanakkor a vízgyűjtő felső részén végzett szabályozási tevékenységek esetében már van lehetőség. Ehhez azonban elengedhetetlen egy integrált tározó fejlesztési koncepció kidolgozása. Az 1940-es években már történtek próbálkozások ezen a téren, és most, uniós források bevonásával, újra lehetőség nyílhat a megvalósításra.
A volt államfő hangsúlyozta, hogy a védművek rendszeres karbantartása, a csatornahálózatok alapos tisztítása és bővítése mellett elengedhetetlen a víz mennyiségének növelése is. E mellett azonban egy fontos szemléletváltásra is szükség van. A víznek nem csupán csatornákban, hanem a tájban és a talajban kellene tárolódnia. Javasolta, hogy a réteket, legelőket és lápokat érdemes lenne "visszavizenyősíteni", így csökkentve a szántóföldi növénytermesztés környezeti terheit.
Szöllősi-Nagy András kiemelte, hogy a vizes élőhelyek jelentősége az utóbbi 15 évben újra a figyelem középpontjába került. Példaként említette a hollandiai "Több helyet a folyóknak" programot, amely során a korábban töltések közé szorított folyók védműveit átalakították, ezzel elősegítve a rekordárvizek levonulását és a nedves területek rehabilitációját. A szakember rámutatott, hogy világszerte, így Magyarországon is egyre nagyobb népszerűségnek örvend az ökoszisztéma-orientált vízgazdálkodás. Kiemelte, hogy komoly előrelépésnek számít a korábban széttagolt magyar vízgazdálkodási rendszer egységesítése.
A Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány kuratóriumi elnöke hangsúlyozta, hogy Magyarország különleges helyzeténél fogva elengedhetetlen, hogy párhuzamosan felkészüljön az extrém árvizek és az aszályok kihívásaira, miközben a vízminőség védelmére is fókuszál. Ehhez elengedhetetlen a megfelelő infrastrukturális fejlesztések megvalósítása.
Szöllősi-Nagy András rámutatott, a Tisza magyarországi szakaszának déli részen előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz egy gát vagy egy fenékküszöb építése, ami megemeli a folyó vízszintjét. A Tisza-tó alatt - ahogy minden gát után - a folyó "hordalékéhes" lesz. A vajdasági, óbecsei gát visszaduzzasztó hatása érzékelhető Csongrádig. A mederdegradáció szempontjából a kritikus a Csongrád és a Kisköre közötti rész. Áder János rámutatott, a Tisza vízszintjének megemelése jótékony hatással lenne a talajvízszintre, és ezzel hozzájárulna a Homokhátság további kiszáradásának elkerüléséhez. Szöllősi-Nagy András szerint a Duna esetében a medersüllyedés mellett azzal is számolni kell, hogy az alpesi gleccserek visszahúzódása jelenleg többletvízhozamot eredményez a mellékfolyókon, elsősorban az Innen. Amikor ez lecsökken, csökken az alsóbb szakaszokra érkező, így a paksi atomerőmű hűtővízigényét fedező víz mennyisége is. A mederdegradációt hosszútávon csak egy keresztgáttal vagy egy normál gáttal lehet megállítani.
