**Mafia: The Old Country - Játékteszt** A Mafia: The Old Country visszatér a bűn világába, ahol a hűség, az árulás és a hatalomharcok határozzák meg a szereplők sorsát. Az új rész egy izgalmas utazásra invitál minket a múlt sötét zugaiba, ahol a játékoso
Hirdetés: Próbáld ki a már bizonyított, ezerszer kipróbált megoldásainkat!
A negyedik Mafia-játék íróinak legjobb döntése kétségkívül az volt, hogy a történetet jóval a korábbi részek idővonalánál korábbra, a XX. század elejére helyezték. Emellett elhagyták Amerika városi forgatagát, és visszatértek a szicíliai maffiacsaládok eredeti otthonába: Szicíliába. Az Old Country cselekménye 1904 és 1907 között játszódik, főként abban a Szicíliához közeli völgyben, ahol a fiktív San Celeste városát a Mafia II-ben már rövid időre felfedezhettük. Bár a játékban előfordulnak anakronizmusok (például az autók elterjedtsége a korabeli valósághoz képest), a századelő Szicíliája egy lenyűgöző játéktér, amely számomra sokkal vonzóbb, mint ismét egy fiktív, de ismerős amerikai metropolisz utcáit bejárni negyedszer. Külön öröm, hogy a megszokott nyelvek mellett az eredeti szicíliai szinkron is választható, ami gyakran még a legegyszerűbb párbeszédeket is életre kelti, gazdagítva a játékélményt.
Hősünk Enzo, egy bányászfiú, akinek élete egy sötét, rabszolgasággal terhelt múlt árnyékában zajlik. Apja súlyos tartozása miatt kénytelen nap mint nap a bányák mélyén robotolni, ahol a kegyetlen hajcsárok és a szűkös fejadagok mindennapos társai. Enzo életét a veszély és a szenvedés határozza meg, mígnem a prológusban végleg elérkezik a tűréshatárához. A szicíliai szenvedélyek felfakadnak benne, és a helyzet tragikus fordulatot vesz: a kések fényes pengéi villannak fel, és egy eltorzult arcú nagyfőnökkel találja szemben magát. A fiatal fiú kényszerű menekülésbe kezd, lóháton száguldva a Spadaro-család vadászai elől, akik nem ismernek könyörületet. Ám a sors iróniája, hogy amikor elkapják, éppen a szomszédos birtok, Don Torrisi földje közelében jár. Don Torrisi, aki mélyen gyűlöli a Spadarókat, váratlanul közbelép, és megmenti Enzo életét. Másnap Enzo új ruhákban és friss illattal a bőrében ébred, és bár az új élete az istállók takarításával indul, már ez is fényévekre van a kénbányák sötétségétől. Az új kezdet nemcsak a fizikai körülmények javulását jelenti, hanem egy új remény hajnalát is, amely lehetőséget ad a fiatal bányászfiúnak, hogy szabadabb, boldogabb életet éljen.
Enzo, aki megmentői iránti háláját és lojalitását sosem felejti el, hamarosan felfedezi, hogy a lószar-talicskázásnál sokkal izgalmasabb és bonyolultabb feladatok várnak rá. Fokozatosan bepillantást nyerünk a kezdetleges Cosa Nostra világába, ahol az álcázás és a veszély mindennapos jelenség. Először csak a védelmi pénzek begyűjtésére visznek minket, mintegy néma, de figyelmeztető testőrökként, ám ezt követően egyre önállóbb megbízásokba bonyolódunk. Kimerítő éjszakákon át lopakodunk be a kikötői vámraktárba, hogy amerikai piát szerezzünk, börtönből szöktetünk kulcsfontosságú kollégákat, és nem ritkán bicskával vagy shotgun-nal a kezünkben tárgyalunk szakszervezeti vezetőkkel. Az idősebb Luca fokozatosan mentorunkká válik, míg a mindenhol csapdákat és veszélyeket sejtő Tino egészséges paranoiával ruházza fel hősünket. Cesare, a Don unokaöccse, elkényeztetett szociopata módjára viselkedik, és Enzo legnagyobb meglepetésére azonnal a legjobb barátjának nevezi ki ezt a kevésszavú fiút. És persze ott van Isabella, a Don megközelíthetetlen leánya, aki rendre gyönyörű ruhákban tűnik fel, és akibe Enzo biztosan nem fog belehabarodni, hiszen ezzel apja bibliai dühét kockáztatná. A kalandok és bonyodalmak közepette Enzo számára minden nap egy újabb kihívás, amelyben a hűség, a bátorság és a túlélés mellett az érzelmek tengerében is navigálnia kell.
Illetve dehogynem: mintha egy valódi maffiózó fegyvert fogott volna az írók fejéhez, azzal, hogy azonnal lő, ha akár egyetlen eredeti karakter, fordulat, esemény is megjelenik az Old Country 15 fejezete, közel ugyanennyi játékórája során. A történet nem feltétlenül rossz - viszont kizárólag univerzális panelekből áll, ezért minden pillanata jó előre megjósolható. Vajon Enzo a szerelmet választja majd, avagy a brutális kötelességet? A családi ünneplésnek ígérkező keresztelő tényleg vidám nap lesz, bármiféle incidens nélkül? A prológban megvágott arcú Bastoni vajh' visszatér majd a későbbiekben? Nem vicc, az ötödik fejezetben mókából leírtam, hogy mit várok a fontos karakterek számára a lezárásra, és abból csaknem minden tipp bejött. Ezen túl is csalódást keltő, hogy mennyire nem akartak az írók a felszínes történeteknél mélyebbre ásni, a szicíliai bűnözőcsaládok valóban érdekes háttértörténetéből a szenzációhajhász (és egy 1976-os beszámolóból ismert) beavatási szertartásokon és omertá-emlegetéseken kívül bármit is bemutatni. Így aztán az Old Country nem foglalkozik a Cosa Nostra létrejöttének gazdasági-politikai hátterével, mert az 40 évvel korábban volt. Nem pillanthatunk bele Mussolini maffiaellenes hadjáratába, mert az csak 20 év múlva kezdődik. És a kevésnél is kevesebbet tudunk meg a szicíliai családok Amerikába terjeszkedéséről - Empire Bay neve ugyan többször is elhangzik, pár fegyvert és autót is kapunk onnan, de ennél több kapocs nincs a Mafia II-vel.
A cikk nem zárult le, kérlek, folytasd az olvasást!
