Masinák szentélyei: A korai magyar gépházak története és jelentősége A gépek világa mindig is lenyűgözte az embereket, és a korai magyar gépházak nem csupán technikai vívmányok, hanem igazi templomok is voltak a tudomány és innováció előtt. Ezek a különl
A gépek megjelenése a 19. század építészeinek eléggé komoly kihívásokat támasztott, ám ők lenyűgöző módon tudtak alkalmazkodni ehhez az új helyzethez.
A gőzgépek megjelenése nem csupán az ipari szférát formálta át, hanem az építészet világát is radikálisan megváltoztatta. Ekkor született meg az új építészeti műfaj, a gépház, amelyben különféle funkciókat ellátó berendezéseket helyeztek el, gyakran impozáns, reprezentatív környezetben. A gépek üzemeltetéséhez szükséges kémények építése pedig tovább bonyolította a feladatot. Ennek ellenére lenyűgöző, szinte székesegyházakra emlékeztető gépházak jöttek létre, melyek közül sok annyira jól sikerült, hogy a járókelők gyakran nem is sejtik, hogy valójában milyen prózai célt szolgálnak.
Kismarton varázslatos tája, ahol az Alsó-tó tükrében a Masinaház sziluettje bontakozik ki Johann Pölt lenyűgöző festményén. A kompozíció gazdag színeivel és részleteivel magával ragadja a nézőt, miközben a természet és az épített környezet harmóniáját ábrázolja. Kép forrása: [forrás megnevezése].
A kismartoni park angolkert-szerű átalakítását Esterházy II. Miklós kezdte meg. A munkákhoz a családtól megszokott nagyvonalúsággal és politikai érzékkel fogott, az Architextúra korábbi írásában bemutatott narancsházat Nelson-admirális tiszteletére építették fel, és látogatásakor adták át. Magát a parkot is hasonló léptékben építették át, a dombos terepre a természetet kissé erősen átalakítva három tavat helyeztek el, kettőt fent, egyet pedig lent. Ezért a lenti tóból fel kellett szivattyúzni a vizet, amihez az akkor újnak számító találmányt, a gőzgépet használták. Ez volt nem csak Magyarország, hanem az egész Habsburg-birodalom első ilyen berendezése. Adódott viszont a kérdés, hogy a hatalmas eszközt hova helyezzék. A problémát zseniálisan sikerült megoldani, Charles Moreau a család francia építésze egy antik templomot utánzó épületbe rejtette a gépet, aminek tornya egyúttal a gépház kéménye is volt. A tóra néző, különleges berendezést rejtő antik templom hamarosan az ország egyik látványossága lett, több festmény is készült a különleges látványról. A "gépház-templom ma is áll, igaz, háttere más kevésbé festői, a városi strand települt az épület mögé:
A Budai vár alatt húzódó, eddig elhanyagolt terület revitalizálását 1872-ben kezdték el. Hamarosan Ybl Miklós, az ország neves építészének irányítása alatt megkezdődött a Várkert dunai zárásának impozáns építészeti keretének tervezése. E munkálatok eredményeként született meg Budapest talán legérdekesebb építészeti komplexuma, a Várkert-bazár, amely a mesterien megalkotott rámpa- és támfalrendszerrel együtt igazán lenyűgöző látványt nyújt. A várkertek fejlesztése mellett azonban a vízellátás kérdése is sürgetővé vált. A vizet a közeli Dunából nyerték ki egy szivattyús rendszer segítségével, amely a Várhegyre juttatta a szükséges vizet az öntözéshez. A víz felpumpálásához gőzgépeket használtak, amelyeket a város egyik legmagasabb pontján kellett elhelyezni, így egy impozáns gépház is szükségessé vált. Ybl ezen épület tervezésénél arra törekedett, hogy az necsak funkcionálisan illeszkedjen a Várkert-bazárhoz, hanem esztétikailag is megállja a helyét, így ez a gépház a város egyik legszebb épületévé vált, különleges kéményével zárva le a Duna-part ezen szakaszát.
A Várkertet körülvevő, újonnan elkészült épületek Balló Ede lenyűgöző festményén elevenednek meg. Kép forrása: [itt tüntessük fel a forrást].
Talán nem véletlen, hogy Ybl szobrát halála után az épület előtt állították fel – érdekes belegondolni, hogy a szobor nem az Operaház vagy a Bazilika előtt található, hanem egy gépház falánál. A gőzgép működése nem tartott sokáig, hiszen már 1905-ben kávéház nyílt az épületben. Funkcióját sokáig kereste, éveken át kaszinóként üzemelt, ma pedig az egykori kazánok helyén étterem várja a vendégeket.
A loggia mennyezete lenyűgöző látványt nyújt, amely a híres sgrafitto-technikával készült. Ez a különleges eljárás nemcsak a művészi kifejezésmódot tükrözi, hanem a tér hangulatát is varázslatosan gazdagítja. Kép forrása.
A gépházegyüttes mára már csak ritka archív fényképek tanúskodnak létezéséről. Kép forrása.
A Margitsziget megújulásának története az 1870-es évek elejére nyúlik vissza, amikor Habsburg József Károly főherceg kezébe vette a sziget fejlesztésének irányítását. Az ambiciózus tervek megvalósításához Ybl Miklós, a kor kiemelkedő építésze került megbízásra, aki több változatot is elkészített. Végül a gyógyvízkutakra való figyelemmel egy kisebb léptékű, ámde grandiózus épületegyüttes jött létre. Ennek középpontjában a monumentális Margit-fürdő állt, mellette a ma is ismert Nagyszálló, valamint a gyönyörű vízesés és számos kisebb építmény, köztük egy stílusos ivóvízcsarnok, valamint a komplexumot kiszolgáló mosó- és gépház, ami egy impozáns kéménnyel büszkélkedett. Ybl Miklós itt is mesterien ötvözte az ipari funkciót a külső esztétikával, ám a gépház rejtettebb elhelyezkedése miatt nem érdemelte meg annyira a dicséretet, mint a Várkert-kioszk. Mindazonáltal a kémény formája és magassága az olasz reneszánsz hatását idézte, eleganciát kölcsönözve az épületnek. Sajnos a történelem nem kedvezett ennek az épületegyüttesnek; a háború következtében a Nagyszálló és a vízesés kivételével a legtöbb épület elpusztult vagy súlyosan károsodott. Így a gépház is eltűnt a térképről, és az egyik legnagyobb veszteség, hogy a gépek által működtetett fürdő emlékét is elmosta az idő, hiszen az ötvenes években lebontották a romokat, és helyére a Thermal Hotel épült.
A szigeti gépház berendezései által üzemeltetett hajdani Margit-fürdő. Kép forrása.
Talán nem szükséges hangsúlyozni, hogy a porcelánkészítéshez rengeteg kemencékre van szükség, így nem meglepő, hogy a pécsi Zsolnay-gyár területén ma is egy igazi kéményerdő fogad bennünket – ha jól számolom, még kilenc impozáns kémény áll. Mivel egy különösen kreatív családról van szó, nem meglepő, hogy a helyiek "cifrakéményeknek" hívják ezeket a kürtőket. A kémények mellett számos, el nem adott kerámiaelem, valamint pótlásként vagy próbaként készült darab is díszíti őket. Ráadásul több helyen maga a falazat is gyönyörű kerámiatéglákból készült, ami tovább fokozza a hely varázsát.
Cifra és kevésbé cifra kémények sokasága a Zsolnay-negyedben. Kép forrása
A kép előterében egy szokatlan, minaretet idéző építmény áll, amely valójában nem kémény, hanem szellőző. Ez a különleges szerkezet a gyár jégverméhez tartozik, és hasonlóan más elemekhez, egy gyártási próbadarabként készült. Az elkészült termékek, amelyek közül sok a bécsi Zacherl-dohánygyárban található, a múlt egzotikus világát idézik. A dohányt akkoriban a kelet varázsával ötvözték, így a gyár építészeti stílusa az iszlám formáit tükrözi - mindez Zsolnay-kerámiából megformálva. A homlokzaton elhelyezkedő tornyok csupán díszítőelemek, míg a gyár valódi kéménye az épület hátsó részén bújik meg - természetesen ez is aprólékosan kidolgozott, minaretet formázva.
Pécs, a Zsolnay-gyár jégvermét szolgáló szellőzőkürtő. Kép forrása
