Kézdivásárhelyen mély tisztelettel és lélekkel idézték fel az 1956-os forradalom hőseinek emlékét. Az esemény során a helyi közösség összegyűlt, hogy méltó módon adózzon a bátor férfiak és nők előtt, akik a szabadságért küzdöttek. Az ünnepség hangulata te
A kézdivásárhelyi régi református temetőben gyűltek össze diákok, tanárok és városi vezetők október 23-án egy órakor, hogy közösen emlékezzenek meg az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc hőseiről. Az ünnepi eseményt a Dr. Csiha Kálmán Református Kollégium és a kézdiszentléleki Apor István Általános Iskola szervezte, méltó módon kapcsolódva a nemzeti emlékezet napjához. Az alkalmat énekek, versek és mély üzenetű beszédek tették emelkedetté, amelyek a szabadság, a hit és az emberi méltóság örök értékeiről szóltak.
A megemlékezés középpontjában György Demeter Szabolcs, a kollégium iskolalelkésze állt, akinek gondolatébresztő igehirdetése a szabadság mélyebb értelmére világított rá. A lelkipásztor egy egyszerű, de hatékony példán keresztül újraértelmezte a korlátok és törvények jelentőségét: "sokan azt hiszik, hogy a korlátok csupán gátat vetnek az emberi szabad akaratnak, pedig valójában gyakran éppen ők segítenek eligibilisen navigálni az élet tengerén, megvédve minket önmagunktól és másoktól is." Kiemelte, hogy a szabadság nem a korlátlanságban rejlik, hanem abban, amikor az ember képes tudatosan, felelősségteljesen és szeretetteljesen élni a megadatott lehetőségeivel.
Beszédében a lelkipásztor olyan párhuzamot állított fel az isteni törvények és az emberi szabadság között, amely rávilágít arra, hogy Jézus az ószövetségi parancsokat csupán két alapvető igazságra egyszerűsítette le: "Szeresd az Urat, a te Istenedet, és szeresd felebarátodat, mint önmagadat." E megállapítás szerint a lelkipásztor hangsúlyozta, hogy ez a két törvény a 1956-os forradalmárok bátorságának is alapját képezte, hiszen ők nemcsak hazájuk iránti szeretetet tanúsítottak, hanem embertársaik iránt is, és hajlandók voltak áldozatot hozni a közösség szabadságáért.
"Nincs nagyobb szeretet, mint amikor valaki életét áldozza a barátaiért" – emelte ki Jézus szavait, majd így folytatta: "Október 23-a ennek a mély szeretetnek és bátorságnak a szimbóluma. Arról tanúskodik, hogy voltak emberek, akik nem viselték tovább a félelem, az elnyomás és a szolgaság terheit."
A megemlékezés egyik legfontosabb mozzanata Opra Hunor, a XII. A osztály diákjának szónoki beszéde volt, melyben filozófiai és történelmi mélységekbe merült a közösségi emlékezés lényegével kapcsolatban. "Az ünnep idején a hétköznapok értelme válik láthatóvá" - kezdte, utalva Hamvas Béla mélyreható gondolataira. "Ez az ünnep nem csupán az egyéné, hanem a közösségé. Az a különleges pillanat, amikor az ember túllép önmagán, és a másikért él."
A fiatal szónok beszédében eleven képeket festett az 1956-os forradalom előzményeiről, a Rákosi-diktatúra sötét éveiről, majd Nagy Imre reformkísérleteiről, amelyek új reménysugarat hoztak a magyar nép számára. Részletesen kifejtette a forradalom kibontakozásának folyamatát, és külön hangsúlyt fektetett a fiatalok kulcsszerepére, akik bátran kiálltak egy szabad és igazságos Magyarországért. "Tizenkét nap - csupán ennyi volt a magyar csoda időtartama, ám ez az idő elég volt ahhoz, hogy örökre beírja magát a nemzet történetébe" - emelte ki szívből, megidézve a pillanat varázsát.
Beszédében Opra Hunor hangsúlyozta a forradalom erkölcsi tisztaságát: "1956 egy valódi forradalom volt, amelyet nem a gyűlölet, hanem a méltóság és az igazság iránti elkötelezettség hajtott. A magyar nép nem rombolásra vágyott, hanem arra, hogy visszanyerje önbecsülését és emberi jogait." Emlékeztetett az 56-os események erdélyi vonatkozásaira is, azokra a fiatalokra, akik a határon túl is a magyar szabadság eszméjét képviselték, gyakran életüket kockáztatva.
A történelmi visszatekintés végén a fiatal szónok Albert Camus gondolatával zárta: "A leigázott, bilincsbevert Magyarország többet tett a szabadságért és az igazságért, mint bármely nép a világon az elmúlt húsz évben." Ez a mondat ma is időszerű - tette hozzá -, mert emlékeztet arra, hogy a szabadság nem adottság, hanem nap mint nap megőrzendő érték.
Az ünnepség záró részében a kollégium kilencedikes diákjai, Mikola Norbert és László Kamilla, egy különleges és meghitt énekkel emlékeztek meg a hősök dicsőségéről. Az előadás után a résztvevők koszorúkat helyeztek el az 1956-os kopjafa tövében, ezzel tisztelegve a múlt hősei előtt. A diákok mellett koszorúztak a Történelmi Vitézi Rend képviselői, Fejér László Ödön szenátor, Szilveszter Szabolcs alpolgármester, valamint Dávid Sándor tanácsos, aki az RMDSZ kézdivásárhelyi szervezetének elnöki tisztét is betölti. Az esemény méltóságteljes légkörében a közösség együtt emlékezett a történelem fontos pillanataira.
Az esemény Kerekes Beáta megható szavalatával és a Himnusz közös éneklésével zárult. A temető nyugodt légkörében zajló ünnep a város lakói számára nem csupán a múlt felidézése volt, hanem egy közösségszervező élmény is – emlékeztetve arra, hogy a szabadság és a hit csak akkor élhet tovább, ha akadnek, akik ápolják és továbbadják azt.
