"Mély gyökerekből táplálkozott, mégis született arisztokrataként." - Soós Imre emlékére | ma7.sk

Jó egy évtizeddel a halála után a Holdudvar című Mészáros Márta filmben a fénnyel átitatott főszereplőt alakító Törőcsik Mari lelkében érzett fájdalmát a Jaj de széles, jaj de hosszú ez az út című népdal eléneklésével fejezi ki. Mindenki tudja, hogy egykori legendás színészpartnerére, Soós Imrére emlékezik, akinek a neve egybefonódott a magyar színházművészet aranykorával. Szirtes Ádámhoz hasonlóan Soós Imrét is sokáig nem tudtuk igazán értékelni, és nem csupán a rendszer árnyai miatt, hanem az irigység mélyen gyökerező népbetegsége miatt, amely gyakran csak haláluk és újratemetésük után hozza meg az elismerést. Vannak, akik képesek feldolgozni ezt a fájdalmat, mások viszont nem. A 95 éve született Soós Imre sajnos az utóbbiak közé tartozott, és a tehetsége sokáig árnyékban maradt.

Az 1948-as Talpalatnyi föld című film nem csupán Szirtes Ádám, Horváth Teri és a tőlük néhány évvel idősebb Pécsi Sándor pályafutását indította el, hanem a vőfély szerepében tündöklő Soós Imrét is, akinek nevét még a filmes lexikonok sem említik. Ezzel szemben a két évvel később bemutatott Ludas Matyi már a főszerepet hozza számára, és ezzel a teljesítménnyel elnyeri a legjobb férfialakítás díját Karlovy Vary-ban. De ahogy a dalban is hallhatjuk, az út megtétele hosszú és rögös.

Ahogy Szirtes Ádám, úgy ő is egy mélyen gyökerező balmazújvárosi családból származik, ahol nyolc gyermek látja meg a napvilágot. Kondásként kezdi életét, és az írás-olvasás csínját-bínját alig sajátítja el. Mindez 17 éves korában, a felszabadulás utáni időszakban történik, amikor is a Szabad Nép címoldalán felfigyel egy felhívásra, amely tehetséges fiatalokat keres az Országos Színiakadémiára. Vállára kapja a csizmáját, kezében az elemózsiát és a váltás ruhát tartalmazó bőröndjét, és elindul Pestre. Ahogy megérkezik a Vas utcába, már a felvételi végéhez közelítenek. A tanárok – Somlay Artúr, Nádasdy Kálmán, Gobbi Hilda, Gellért Endre és Rátkai Márton, aki később az osztályfőnöke lesz – kissé fáradtan ülnek, de amikor a mezítlábas fiatalember belép, azonnal felcsillan a szemük. Petőfi Szülőföldemen című versét mondja el, ami az egyetlen könyv, amit otthonról hozott, majd egy váratlan találkozót egy arisztokratával is eljátszik helyzetgyakorlatként.

Még Somlay szemében is megcsillan egy méla könnycsepp. Két évvel később a nagy Árgyél majd a tanárát adja a Ludas Matyiban. Soós Horváth Terivel együtt bekerül a Horváth Árpád Kollégiumba, ahol megismerkedik Szirtes Ádámmal is. Hárman ők képviselik a parasztosztályt.

A főiskolai osztályban olyan legendás társak bukkannak fel, mint Buss Gyula, Psota Irén, Hacser József, Berek Kati, Farkas Antal vagy Váradi Héda. 1948-ban a kommunista hatalom átvette az irányítást az ország felett, és mindazt magával hozta, ami ezzel jár. Soós Imre a főiskolán hamar a legtehetségesebb diákok közé emelkedik, és felfedezi a film világát is. Pályafutása során, amely alig tíz évig tart, 14 filmben szerepel, többségében főszereplőként. A valódi áttörést a „Ludas Matyi” hozza meg számára, amelynek címszerepét eredetileg Gábor Miklósnak szánták. Azonban Gábor arcvonásait – akárcsak a „Talpalatnyi föld” esetében – túl intellektuálisnak ítélték, ráadásul a női főszerepre már kiválasztották Horváth Terit, akivel Gábor nem igazán illett össze. Gábor vigaszként a „Mágnás Miska” címszerepében találja meg a helyét. Ezt követően Soós Imre pályája egyenesen a propagandafilmek főszerepei felé vezet. Olyan filmekben látható, mint a „Dalolva szép az élet”, a „Civil a pályán” vagy az „Állami áruház”. Az első kettőt a magyar vígjátékok koronázatlan királya, Keleti Márton rendezi, míg az utóbbiban együtt játszik Gábor Miklóssal. Az első két filmben azonban Soós számára váratlan fordulat következik be: a gyönyörű Ferrari Violetta, akivel mindkét filmben romantikus kapcsolatban tűnik fel, nem veszi őt komolyan, és a tőle jóval idősebb Básti Lajoshoz vonzódik. Soós Imre kétségbeesése határtalan, és követi az ifjú párt mézesheteik helyszínére, Galyatetőre. Ott, a hóesésben, félmeztelenre vetkőzve fetreng a hóban, míg végül az utolsó pillanatban megmentik őt a fagyhaláltól.

Még el sem végzi a főiskolát, már országos hírű színész. A vizsgaelőadáson Gellért Endre Rómeó szerepét bízza rá, Júliája Horváth Teri, aki így emlékszik vissza az előadásra: "Gellért tanár úr bevezette, hogy aki jól csinál meg egy jelenetet, elviszi cukrászdába. Mi voltunk a sorosak. Imre mint Rómeó, én mint Júlia. Kaptunk egy nagy sarokházat, púpozott habbal. Zavartan eszegettük a sarokházat. De valójában tanárunk szavait ettük. Azt mondta: Gyerekeim, amit ti műveltek... Ilyen nagy pillanatokat még nem láttam színpadon."

A szereppel találkozik Debrecenben is. Hiába ugyanis a nagy sikerek, akkoriban már kötelező volt a főiskola után vidékre szerződni, ez alól csak itt-ott adtak kivételt.

De mielőtt elkísérnénk az egyébként jó nevű debreceni társulatba, ahol az a Téry Árpád volt az igazgató, aki majd utolsó igazgatója lesz immár Budapesten, idézzük még egy gondolat erejéig Horváth Terit: "Lénye színes volt, mint a szivárvány. Fogékony esze sütött, mint a nap. Egy hónap múlva már négykezest játszott a zongorán a kis kondásgyerek. Legmeghittebb estéink a kollégiumi zenehallgató órák voltak. Mi már akkor hallgattunk Bartókot, Kodályt, mikor az nem volt divat. Megismertük Bachot, Beethovent. Imre imádta Gershwin Kék rapszódiáját."

Miskolc és Debrecen is egyfajta büntetőszínháznak számított, ahogy 1956-ban Budapesten a József Attila Színház. Nem akárkik fogadták Debrecenben, olyan későbbi állócsillagok játszottak ott akkoriban, mint Márkus László vagy Mensáros László. S jöhettek az akkoriban megkerülhetetlen szovjet (és) termelési darabok.

Az első hónapok során egyetlen előnyként emelhető ki, hogy lehetősége nyílt közelebbi kapcsolatokat kialakítani a családjával. Mivel kezdetben nem tudott albérletet találni, gyakran választotta a biciklit, hogy hazajusson, majd visszautazzon a színházba.

A színház akkori vezetője, a két évvel idősebb Vámos László, aki már látta az ifjú tehetség Rómeó szerepét a főiskolai előadásban, bátran úgy döntött, hogy Debrecenben is neki adja ezt a kihívásokkal teli karaktert. A társulat tagjai viszont nem voltak túlságosan lelkesek, hiszen a Budapestről érkező fiatal színész, aki már több film főszerepét is eljátszotta, nem éppen a legnagyobb népszerűségnek örvendett. Hogy némileg csillapítsa a viharos kedélyeket, Mensáros Lászlót is bevonta a szereposztásba, így a közönség számára ismertebb arcot kapott a produkció. "Tizenkét év távlatából is borzongással gondolok arra, ahogyan a fiatal színész a száműzetés jelenetében küzdött a szavakkal – nyüszített, jajgatta, majd értetlenül mondta ki a 'száműzetés' szót. Egy gyermekből lett lázadó felnőtt, aki szembehelyezkedett a világgal. Aztán megérkezett a dajka, és ő megnyugodva, lecsillapodva a nő ölébe hajtotta a fejét: 'Dadus.' Ebből az egy szóból azonnal világossá vált, hogy Rómeó anyai szeretet nélkül nőtt fel, és hogy a dajkát az anyjává fogadta" – mesélte vissza az emlékezetes előadást Vámos. Közben a fővárosi Madách Színházban Pártos Géza is megrendezi a velencei szerelmesek örök történetét, ahol Rómeó szerepét Darvas Iván és Ladányi Ferenc játssza, míg Júliát Darvas felesége, Tolnay Klári, és az ő egykori osztálytársa, Váradi Hédi alakítja. Soós Imre végre Budapestre kerül, ahol lakást is szereznek neki, de a Rómeó szerepét már nem tudja megszerezni.

A "Föltámadott a tenger" című filmben, amely 1953-ban készült, Ranódy László, a Ludas Matyi társrendezője, ismételten Bem apó karakterének megformálását álmodja meg. A sminkesek azonban nem tudják megfelelően öregíteni a színészt, így csupán egy kisebb szerep jut neki a filmben. Ezzel szemben Makk Károly első játékfilmjében, a "Liliomfi"-ban, a címszerepet Darvas Iván játssza, de a fiatal pincér, Gyuri szerepét Ruttkai Éva oldalán ő alakíthatja. Alig egy évvel később Fábri Zoltán a "Körhinta" című filmjében bízza meg őt a férfi főszereppel, ahol a riválisa, Szirtes Ádám, öt évvel idősebb nála. A történet középpontjában álló Pataki Mariért, akit a szívébe zár, életre-halálra menő küzdelem bontakozik ki, hiszen az ő partnere az öt évvel fiatalabb Törőcsik Mari. Törőcsik emlékei szerint van egy emlékezetes pillanat, amikor Soós Imre lehelete égeti meg, de ő rendületlenül Vilcsibe, vagyis Ferrari Violettába szerelmes, aki már elvált Bástitól, de a második férje választásánál sem őt preferálja. Amikor pedig 1956-ban a férjével együtt emigrál, Soós Imrében végleg eltörik valami, ami megváltoztatja az életét.

Igaz, ehhez busásan hozzájárul az is, hogy hiába a főszerepek sora filmen, de színházban is, a kritikusok és a kollégák irigységcunamija valósággal megfojtja. A Madáchban eljátssza önmagát/a szerzőt Sarkadi Imre Szeptember című darabjában, a leendő értelmiségit, aki már kitanult emberként tér vissza a tanyára (tudjuk, pár évvel később Sarkadi is belehalt), ő Aljoska az Éjjeli menedékhelyben, Horvai István legendás rendezésében, de egyre inkább kételkedik a tehetségében. "Ugye, mi csak népi káderek vagyunk, semmi más?" - kérdezi nem egyszer Szirtestől és Horvaitól, s hiába a felejthetetlen alakítás a Körhintában, nem engedik ki se Cannes-ba, se a moszkvai Világifjúsági Találkozóra (VIT). Cannes-ban a Körhinta óriási siker, a zsűri elnöke, François Truffaut szerelmes lesz Törőcsikbe, míg őt a francia lapok az őt alig két évvel túlélő magyar Gérard Philippe-nek nevezik. Kitör az 1956-os népfelkelés. Három testvére is disszidál, ő öngyilkosságot kísérel meg, Horváth Teri az utolsó pillanatban menti meg. A János Kórház pszichiátriai osztályára kerül, itt ismerkedik meg Perjési Hedviggel, aki kezeli őt. Az annyira szeretetre vágyó, lelkileg teljesen szétesett színész megkéri a nő kezét, aki azt el is fogadja. Még eljátssza az Eltüsszentett birodalom című rendszerkritikus film egyik főszerepét (partnere Krencsey Marianne), de a filmet majd csak a rendszerváltás után, 1990-ben mutatják be.

Június 20-án, este 9 órakor tragikus esemény történt a XII. kerületben, az Alkotás utca 49/a szám alatti lakás I. em. 1. ajtó mögött. A hatóságok holtan találták Soós Imrét, a 27 éves tehetséges színművészt és feleségét, dr. Perjési Hedviget, a 29 éves orvosnőt. A kiérkező rendőrségi egység megállapította, hogy a pár a garzonlakás teakonyhájában világítógázzal vetett véget életének. Az ominózus helyszínen búcsúlevelet nem találtak, ami tovább fokozta a rejtélyt. A lakás belülről zárva volt, ami arra utal, hogy a fiatalok a kisméretű teakonyhában, az ajtóknak támaszkodva, tudatosan várták a halál bekövetkeztét. A rendőrségi zárójelentésben az öngyilkosság tényét rögzítették, de a szándékos tett vagy véletlen baleset kérdése örökre megválaszolatlan marad. A tragédia hatását a művészvilág is megérezte: 1971-ben Hubay Miklós drámát írt "Tüzet viszek" címmel, míg két évvel később Müller Péter a "Részeg józanok" című regényében dolgozta fel a történteket. A dráma később tévéfilm formájában is megelevenedett, Karinthy Márton rendezésében, a főszereplő pedig Cserhalmi György volt.

Ha már Törőcsik Mariról esett szó, érdemes zárni a gondolatainkat vele: "Parasztszínészként próbálták beskatulyázni, pedig valójában igazi zseni és született arisztokrata volt. Olyan nagylelkű herceg, akit mindenki tisztelt és szeretett, akit örömmel fogadtak bárhol, és aki mélyen szenvedett attól, hogy nem a tehetsége szerint használták."

Ó, de hosszú és széles ez az ösvény - mint sok más tehetséget, őt is elérte a megölhetetlen magyar átok, az irigység.