A javasolt enyhítés nem kapta meg az Európai Bizottság jóváhagyását, így a farkasok továbbra is szigorú védelem alatt állnak.
A résztvevők megosztott véleménnyel voltak az Európai Bizottság farkasokkal foglalkozó munkacsoportjában arról a javaslatról, melyet decemberben terjesztettek elő néhány tagállam. Ez a javaslat a farkasok védettségi szintjének csökkentésére irányult, azonban a végső szavazás során nem kapott elegendő támogatást - számolt be róla a The Brussels Times.
Az előterjesztők indoklása szerint a ragadozók egyre növekvő állománya - a populációjuk 23 országban összesen már meghaladja a húszezret - veszélyt jelent, főleg a lábasjószágokra. (A farkasokat a berni egyezmény és az EU 1992-es Élőhelyek direktívája helyezte - néhány kivétel lehetőségét fenntartva - szigorúan védett státuszba.) Az indítványt az érintett államok a tavaly szeptemberben kiadott kutatási eredmények illetve elmezésük alapján tették. Igaz, jelentésben az is benne van, hogy bár a farkasok emberekkel is összetűzésbe kerülhetnek, az utóbbi negyven évben végzetes támadásról nem érkezett jelentés. Az elhalasztott tárgyallást április 4-én folytatják.
A téma megosztottsága különösen jól tükröződik a skótok véleményében. A Leedsi Egyetem kutatói úgy vélik, hogy a farkasok Skóciába való visszatelepítése kedvező hatással lenne az erdők növekedésére és a klímaváltozással szembeni harcra. Ezt alátámasztja, hogy a farkasok természetes úton is megjelentek Közép-Európában, anélkül, hogy hivatalosan visszatelepítették volna őket. A farkasok 250 évvel ezelőtt tűntek el Skóciából, ám a vonatkozó tanulmányok ellenére a természetvédelmi döntéshozók és az önkéntes visszatelepítési programok résztvevői kételkednek abban, hogy ezek az állatok valóban pozitív hatással lennének a szénkibocsátásra. Emellett aggályokat vetnek fel a farkasok és az emberek közötti konfliktusok, valamint a tenyésztett állatokra gyakorolt esetleges káros hatások miatt, amelyek újabb ellenállást szülhetnének. A helyzet megoldásához sokkal szélesebb társadalmi konszenzusra lenne szükség.
A farkasok kulcsszerepet játszottak Yellowstone ökoszisztémájának fejlődésében, hozzájárulva annak gazdag biodiverzitásához és egyensúlyához.
A farkasok 1990-es években kezdődött visszatérése a Yellowstone Nemzeti Parkba igazi sikertörténet, amely nemcsak a ragadozók, hanem az egész ökoszisztéma számára kedvező hatásokat hozott. A farkasok egy évszázados hiánya, valamint a pumák számának drámai csökkenése együtt járult hozzá a jávorszarvasok túlszaporodásához, ami súlyos következményekhez vezetett: a nagyobb állatállományok irányítása nélkül a jávorszarvasok rengeteg fát tettek tönkre, és ezzel a hódok élettere is csökkent. Az 1980-as évekre a pumák populációja már stabilizálódott, így a farkasok visszatelepítése a kilencvenes évek közepén új reményt hozott. A kétezres évekre a vízparti fűzfaállományok újjáéledtek, és a lombozatok mennyisége figyelemre méltó, 1500%-os növekedést mutatott az elmúlt két évtizedben. A kutatók ezt a kedvező változást a farkasok visszatérésének tulajdonítják, hiszen a ragadozók képesek voltak szabályozni a jávorszarvasok számát, ezzel újra egyensúlyba hozva a természetes élőhelyet.
