Nem vagy túlságosan otthon a szavak világában? Ne aggódj, ez a terápia kifejezetten neked készült!

Előfordul, hogy az érzelmeink kifejezésére nem találjuk a megfelelő szavakat. Néha annyira mélyen elrejtettük őket, hogy már magunk sem tudjuk, mi történik bennünk. A művészetterápia képes feltárni ezeket a rejtett érzéseket, gyakran olyan meglepő módon, amely új megvilágításba helyezi belső világunkat.

Interjúnkban Daróczi Virág képzőművészet-terapeutával beszélgettünk arról, hogyan lehet az alkotás az önismeret eszköze, milyen folyamatok zajlanak bennünk, amikor két kézzel rajzolunk nyolcasokat - és miért van az, hogy egy egyszerű kép néha visszaad valamit abból, amit már régen elveszettnek hittünk.

Hogyan találkoztál először a művészetterápiával? Volt valami személyes élményed, ami elindított ezen az úton?

17 évesen találkoztam, egy fazekas táborban. Azt a nyarat az agyagozásnak szenteltem és több táborban is részt vettem. Míg az osztálytársaim buliztak, én agyagból formáltam a csészéket, díszítettem a tálakat és nagyokat beszélgettem Mártával, aki egy Ausztráliában élő művészetterapeuta. Tőle indult, az ő történetei ragadtak magával.

Már akkor eldöntöttem, hogy én is ezt szeretném, művészetterapeuta leszek. Amikor megszereztem az alapdiplomát, egyből jelentkeztem is a Pécsi Tudományegyetem művészetterápia képzésére képzőművészet-terápia szakirányon.

A művészetterápia olyan kreatív megközelítés, amely a művészetek, például a festés, rajzolás vagy zene segítségével segíti az embereket érzelmeik kifejezésében és feldolgozásában. Ez a terápia lehetőséget ad arra, hogy a résztvevők a képi vagy zenei alkotások révén mélyebb önismeretre tegyenek szert, és enyhítsenek a stresszen, szorongáson vagy más belső konfliktusokon. Az alkotás folyamata gyakran gyógyító hatással bír, és segít a kapcsolatok javításában is.

Az alkotás mint gyógyulás – talán így lehetne a legegyszerűbben megfogalmazni. Nem a "szépség" a lényeg, hanem az, ami a vásznon vagy a papíron életre kel. Az alkotói folyamat önmagában is egyfajta terápia, amely segít felszabadítani a bennünket fogva tartó érzéseket és gondolatokat.

Ha egy általam készített rajzot helyeznék eléd, vajon mennyire árulkodna az én világomról és érzéseimről? Talán többet mondana rólam, mint azt elsőre hinnéd.

Mindenképpen mesélne rólad, és talán rólam is. Az érzelmek, a gondolatok és a belső képek szövevényes hálója bontakozik ki, amely sokkal mélyebb értelmet hordoz, mint első pillantásra sejtenénk. A csoportos formának ez az egyik legnagyobb varázsa: a tagok kölcsönösen reflektálnak egymás műveire. Nem értékelik, nem próbálják megfejteni a másik alkotását, hanem az érzéseik és benyomásaik alapján dolgoznak. Ez a folyamat nemcsak inspirálja az alkotókat, hanem lehetőséget ad arra is, hogy új perspektívákból meríthessenek, gazdagítva ezzel saját kreatív világukat.

A művészetterápia csoportomban kiemelt figyelmet szentelünk a reflektív jelenlét fontosságának. Ez a különleges figyelem az egymás alkotásaira való finom ráhangolódást jelenti, ami gyakran mély és értékes felismerésekhez vezet.

Mi az, ami alapján olvasni tudsz ezekben a műalkotásokban?

Talán a leglényegesebb, hogy nem mélyedek el az írásokban, nem elemzem őket, és nem kutatok bennük rejtett üzenetek után. Inkább lehetőséget biztosítok arra, hogy az alkotó saját magával és művével összekapcsolódhasson. Az alkotás olyan, mint egy belső világ felé vezető ajtó, ahol a kérdések és a megosztások segítenek abban, hogy ez az ajtó kinyíljon. Ezek a gondolatok mindig az adott személy belső világából fakadnak, és ő maga határozza meg, mit kezd velük.

A művészetterápia különleges helyet foglal el a pszichológiai és önismereti módszerek között, hiszen nem csupán a szavak világára épít, hanem a kreatív kifejezésre is. Míg sok más terápia verbális kommunikációra támaszkodik, a művészetterápia lehetőséget ad arra, hogy az érzéseket és gondolatokat vizuális vagy akusztikus formában fejezzük ki. Ezáltal a résztvevők gyakran mélyebb szinten kapcsolódhatnak önmagukhoz, hiszen a művészi alkotás során olyan aspektusokat is felszínre hozhatnak, amelyeket a szavak nem tudnak megragadni. Ezen túlmenően, a művészetterápia egyfajta játékosságot is magában hordoz, amely segíthet csökkenteni a szorongást és a gátlásokat. A kreatív folyamat során a résztvevők szabadon kísérletezhetnek, felfedezhetik érzéseiket, és új nézőpontokat nyerhetnek a saját élethelyzeteikkel kapcsolatban. Mindezek mellett a művészetterápia gyakran közösségi élmény is, hiszen csoportos formában is végezhető, ami elősegíti a kapcsolódást másokkal, és erősíti a társas támogatás érzését. Röviden, a művészetterápia nem csupán egy alternatív módszer a pszichológiai fejlődésre, hanem egyedi lehetőséget kínál arra, hogy a kreativitás révén mélyebb önismeretre és gyógyulásra tegyünk szert.

A művészetterápia különleges vonása, hogy nem a verbális kommunikáció szintjén kezdődik a folyamat. Az alkotás folyamata során egy olyan nonverbális dimenzió nyílik meg előttünk, ahol nem szükséges szavakba öntenünk az érzéseinket, mégis mélyebbre áshatunk a belső világunkba. Olyan érzelmi rétegeket is feltárhatunk, amelyeket gyakran nehéz kifejezni a szavakkal. Ez a szavakon túli tapasztalat adja a módszer egyediségét, és különösen "hatékony" lehet, ha a verbális kifejezés korlátokba ütközik, akár kiegészítő terápiás megoldásként.

Hogy kell ezt a folyamatot elképzelni? Kell hozzá bármiféle művészi előképzettség?

Többféle megközelítés létezik, legyen szó egyéni vagy csoportos tevékenységekről, akár rövidebb, akár hosszabb időtartamokról. Most egy általános folyamatot szeretnék bemutatni, amely három fő szakaszra osztható. Minden alkalmat egy rövid, vezetett ráhangolódással indítunk, amely segít a résztvevőknek fokozatosan belépni az alkotói térbe és kapcsolódni önmagukhoz. Ezt követi az alkotási szakasz, ahol belső élményeink és érzéseink inspirálnak minket. Ekkor a kezünkkel teremtjük meg művünket, legyen az rajz, kollázs vagy agyag formázás.

A harmadik szakasz a reflexió, ahol az elkészült művekre nézve mélyebben elmerülünk bennük. Itt szavakba öntjük, mit is közvetítenek számunkra, milyen érzéseket és benyomásokat ébresztenek. Csoportos környezetben ez a közös élmény igazi kincseket rejthet, hiszen mindenki egyedi nézőpontját hozza magával. Elég csupán egy kis nyitottságra és kíváncsiságra ahhoz, hogy felfedezzük egymás látásmódját.