Egy magyar férfit rabosítottak, majd hazaküldtek a detroiti repülőtérről, miután megpróbált találkozni az Egyesült Államokban élő nagynénjével.

A telefonját egy fordítóprogram segítségével ellenőrizték, elkészítettek róla egy rabfotót, és emellett DNS-mintát, valamint ujjlenyomatot is rögzítettek tőle.

A detroiti repülőtéren alapos ellenőrzésen esett át egy 26 éves magyar férfi, aki az Egyesült Államokban élő nagynénjét szerette volna felkeresni. A hatóságok megkérdezték őt, majd rabosították, végül pedig visszaküldték az országába – számolt be erről a 444.

A portál információi szerint a férfi, aki magyar állampolgár, az ESTA könnyített beutazási engedély segítségével tervezett három hónapot tölteni Amerikában. Az úticélja a zöld kártyával ott élő nagynénje és kettős állampolgársággal rendelkező unokatestvére volt. IT-szakemberként a home office-ból dolgozik, és a cége is támogatta a tervét, lehetővé téve számára, hogy egy másik kontinensről végezze a munkáját a tartózkodás alatt. Emellett már meg is vásárolta a hazafelé szóló repülőjegyét, és a tartózkodás időtartamát 88 napra tervezte, hogy elkerülje a 90 napos határidő túllépését.

Amikor végre megérkezett Detroitba, azonnal érdeklődni kezdtek tőle, hogy kinek a társaságában fog tartózkodni, és mivel is foglalkozik. Az elhangzott válaszok azonban nem elégítették ki a reptéri hatóság embereit, ezért bevezették őt a vám- és határőrség irodájába. Itt egy férfi leültette, és elkezdte faggatni, hogy mit is csinál a nagynénje az Egyesült Államokban, valamint hogy miért döntött úgy, hogy három hónapot távolról dolgozik. A cikk szerint...

A tiszt kérésére a férfi átadta telefonját, beleértve a PIN kódját is. A hatósági személy egy fordítóprogram segítségével kezdte el átvizsgálni az eszközt. Alaposan átnézte az üzeneteket, a fényképeket és a böngészési előzményeit. A férfi ezt onnan tudta, hogy miután visszakapta telefonját, minden nyomot felfedezett, ami a vizsgálat során keletkezett.

a határőr talált egy üzenetet, ami arról szólt, hogy amikor a férfi három éve már volt kint a nagynénjénél, akkor párszor elment vele irodát takarítani, porszívózott. Kapott ezért pénzt? - kérdezte a tiszt. Nem, csak pár alkalommal, szívességből segítettem, mondta. Miért akar a takarítócégnél dolgozni? - kérdezték. Nem akarok, mondta.

Megkérdezték tőle, hogy a külföldön élő unokatestvérének akad-e párja. "Igen, de sajnos nem ismerem" – felelte. A határőr ezután odalépett a reptéren várakozó nagynénihez, és őt is faggatni kezdte. Rákérdezett az unokatestvér szerelmi életére, és kiderült, hogy a párja albán állampolgár, aki illegálisan tartózkodik az Egyesült Államokban.

A telefonbeszélgetés során felmerült egy titkos terv, amelyben két barátja egy időre elutazna együtt. Az üzenetekben az egyikük hangsúlyozta, hogy a részleteket ne osszák meg senkivel, csakis közöttük maradjon. A határőr viszont felfedezte a szándékot, és dühösen reagált, amikor megtudta, hogy a barátját is el szeretné vinni. Kijelentette, hogy ha a férfi még egy titkot elhallgat előle, azonnal kitoloncolja. Ráadásul, ha valóban utazni szeretne, akkor miért nincsenek már hotelfoglalásai?

Azt mondták neki, hogy vallomást kell tennie. Tolmácsot biztosítottak számára, és csupán igen vagy nem kérdésekre kellett válaszolnia. Bár próbálta elmagyarázni, hogy egyes válaszok ennél sokkal árnyaltabbak, a kérdezők nem mutattak türelmet. Például, amikor azt kérdezték tőle, hogy dolgozott-e valaha ESTA-vízummal, nehezen tudta megfogalmazni a helyzetét: ingyen, segítő szándékkal porszívózott, de a kérdés megfogalmazása alapján az igent választotta. A következő kérdés arról szólt, hogy van-e olyan ismerőse, aki illegálisan tartózkodik az Egyesült Államokban. Az unokatestvére párja ebbe a kategóriába tartozott, de valójában nem is ismerte őt. Ennek ellenére szintén igent mondott. Minden egyes válaszával egyre mélyebb zűrzavart teremtett a saját helyzetében, miközben az igazság és a jogi keretek közötti határvonal egyre elmosódottabbá vált.

Amikor a tiszt megkérdezte tőle, hogy vágyik-e arra, hogy Amerikában dolgozzon, az agyában villámgyorsan végigfutott a gondolat: talán a LinkedIn-profilját is átnézte. Válaszként elmondta, hogy néhány évvel ezelőtt valóban böngészett IT-állásokat az Egyesült Államokban, de csupán a piac és a követelmények iránti kíváncsiság hajtotta. Azonban a vallomásából úgy tűnt, mintha éppen most keresne munkalehetőséget.

Ezután közölték vele a végeredményt: haza kell mennie, mert dolgozni akar az USA-ban.

Készítettek róla rabfotót, DNS-mintát, ujjlenyomatot is vettek tőle. Átnézték a cuccait, találtak pár áramkört, a férfi ugyanis ilyeneket programoz. Azokat ki akarták dobatni, de végül megtarthatta.

A férfi megfigyelése szerint a határőrök arca derűs mosollyal telt meg, miután meghozták a döntést, hogy hazaküldik őt. Az egyik határőr még dicséretet is mondott annak a nőnek, aki felfedezte őt és bevezette az irodába. Az eljáró kollégája ráírta a papírjára, hogy "jó munka :)".

A leszállása óta három óra telt el ezalatt. A visszaútra szóló jegyét átfoglalták a következő budapesti járatra, amszterdami átszállással, ahogy az eredeti is szólt. A gép öt óra múlva indult, ezt az időt egy zárt váróban kellett töltenie, vécére is csak akkor mehetett, ha szólt. Aztán felkísérték a repülőre a fegyveresek, azokkal a szavakkal:

"Bár egy bilincset is rakhattunk volna rád, de mivel olyan jó és engedelmes vagy, inkább megkímélünk tőle."

Amikor a határőr pakolta a bőröndjét, a férfi megkérdezte tőle, hogy Donald Trump óta van-e ez a szigor. A határőr igennel felelt, és a repülőgép légiutas-kísérője is megjegyezte, hogy Európából mostanában több embert fordítanak vissza, mint korábban. Búcsúzóul megkapta a vallomását papíron, és egy pecsétet, hogy el lett utasítva. ESTA-val már nem mehet Amerikába a jövőben, normál vízumot kell igényelnie.

Egy francia tudós nem jutott be az Egyesült Államok területére, miután barátainak írt üzeneteiben kritizálta Donald Trump politikáját. A volt elnök nem kíméli a magyarokat sem: amennyiben lejár a vízumuk, több százan kerülhetnek nehéz helyzetbe.