Stellan Skarsgård életműdíja nem csupán egy elismerés, hanem egy mély érzelmi utazás, amely az őszinte művészet erejét ünnepli. Az érzelmi értékek mentén haladva, Skarsgård karrierje során megannyi karaktert életre keltett, akik mind egy-egy darabka ember

Karlovy Vary városa mindig is különleges helyet foglalt el Jiří Bartoška szívében, aki 1994 óta vezeti a fesztivál sorsát. Az ő irányítása alatt a rendezvény új, friss arculatot kapott, amely méltán emeli ki Európa egyik legrégebbi filmes eseményét. Jövőre pedig már a 60. évfordulóját ünnepli, amiért Bartoška elkötelezett munkája és szenvedélye nélkül nem lett volna ilyen sikeres.

Bartoška tökéletesen tudta, hogy Karlovy Vary csak akkor válhat Közép-Kelet-Európa egyik kiemelkedő filmes eseményévé, ha a bemutatott alkotások minősége nem marad el a Velencében, Cannes-ban és Berlinben látható filmek színvonalától. Emellett azt is felmérte, hogy a rangos fesztiválok sikeréhez elengedhetetlenek a világsztárok, akik a rendezvény fényét tovább emelik. A rendezvény igazi különlegessége pedig az lett, hogy a kitüntetett színészek és rendezők életművének elismeréseként mindig készült egy két és fél perces klip, amelyben noha a Kristályglóbusz áll a középpontban, a történet igazi főszereplője a díjazott művész.

Csehország egyik varázslatos fürdővárosában, Carlsbadban, a fesztiválra érkező neves vendégek azonnal beleszeretnek a hely szellemibe. A monarchiabeli hangulat, a Kolonnád díszes épületei, amelyek akár ínycsiklandó torták is lehetnének, a festői ivócsarnokok, a lenyűgöző gyógyfürdők és Gustav Klimt eredeti művével díszített színház mind-mind elkápráztatják az idelátogatókat. A város körüli természet szépsége pedig tökéletes keretet ad ennek a felejthetetlen élménynek, melyet senki sem hagyhat figyelmen kívül.

Ahogy Jiří Bartoškát senki sem tudta közömbösen szemlélni, ezt jól mutatja, hogy az idei fesztivál nézői közül közel 60 ezren szavaztak arra a dokumentumfilmre, amely a 2021-ben készült interjúján alapul. De miért most került sor a bemutatóra? Az alkotók eredetileg még terveztek további forgatásokat Bartoškával, de májusban bekövetkezett halála sajnos keresztülhúzta a terveiket. Ennek ellenére a közönségdíj világosan jelezte, hogy ez a másfél órás dokumentumfilm így is teljes mértékben kerek, és olyan valós képet ad a népszerű cseh színészről, amilyen valójában volt: kedves, sziporkázó humorral megáldott, nyíltszívű (és állandóan dohányzó) ember. Nem véletlen, hogy a film címe: Keretezzük be! Az ő arca, személyisége örökre megmarad emlékeinkben.

És éppen ezért nem volt szomorú, sőt még szentimentális sem az idei rendezvény. Bárki emlegette is a vetítések előtt Bartoškát, az mosollyal az arcán ejtette ki a nevét. "Hiányozni fog, de mindig itt lesz velünk" - mondta két régi szárnysegédje, Karel Och, a fesztivál művészeti és Kryštof Mucha, a mustra ügyvezető igazgatója.

A díjkiosztó est természetesen az idén is tartogatott néhány nagy meglepetést. Én magam is értetlenül fogadtam, hogy a legjobb férfialakítás díját nem Juraj Loj kapta a cseh-szlovák koprodukcióban készült A karnagy címszerepében nyújtott kiemelkedő játékáért, hanem a spanyol-német Alex Brendemühl, aki a Ha tengerré válik a folyó apafigurájaként győzte meg színészi kvalitásairól az ötfős nemzetközi zsűrit. Szexuálisan bántalmazott lányának nyújt lelki segítséget egy háromórás lélektani drámában.

A meglepetés erejével hatott az is, hogy a fesztivál nagydíját, a 25 ezer euróval járó Kristályglóbuszt a szlovák Miro Remo kapta Inkább bolonduljak meg a vadonban című abszurd drámájáért, amely teljes egészében kilógott a versenyfilmek közül. És nemcsak azért, mert dokumentumfilmes eszközökkel mutat be egy első látásra őrültnek tűnő, excentrikus, a világ zajától messze, valahol a šumavai hegyek között, tanyasi életet élő, idős férfi ikerpárt, hanem mert az életmódjukkal, életfilozófiájukkal is nagyban eltérnek a többségtől. Voltaképpen társadalmon kívüliek, hiszen nem is a periférián, hanem azon is túl, az isten háta mögött, a maguk törvényei szerint, állataik társaságában ölik-szeretik egymást. Miro Remo filmjében (amelynek Csuport Máté személyében szlovákiai magyar az egyik vágója) a tehenek is beszélnek, méghozzá érthetően és értelmesen. A két fivér mint két regénybeli alak vonja be bolondos életébe a nézőt, aki aztán döbbenten veszi tudomásul, hogy nem akárki ez a két ember. Kommunistaellenes tevékenységükért állami kitüntetésben részesültek.

Különdíjat nyert a „Bidad (Jogtalanul)” című iráni dráma, melyben Seti, a fiatal lány története bontakozik ki. Ő az énekhangjával nemcsak a közönséget célozza meg, hanem a társadalmi normákat is megkérdőjelezi. Soheil Beiraghi, a film rendezője, bátor kiállásukért köszönetét fejezte ki az iráni nőknek, és elmondta, hogy őt is arra nevelték, hogy soha ne féljen, bármilyen helyzetben is legyen. Felmerül a kérdés: miként reagálnak majd a hazájában, amikor a hír eljut hozzájuk, hogy egy ilyen erőteljes rendszerkritikus filmmel nyert Karlovy Varyban?

A legjobb rendezés díját megosztva nyerte el a litván Vitautasz Katkus A látogató című filmjével, amelyben a középkorú főszereplő Norvégiából tér haza Litvániába, hogy eladja szülei házát. Azonban a történet során, számos ok miatt, végül eltér a kezdeti szándékától. A díjat megosztotta a francia Nathan Ambrosioni Les Enfants vont bien című filmjével, amelyben egy rejtélyes nő, Suzanne, minden magyarázat nélkül hagyja hátra két gyermekét nővérére, majd nyomtalanul eltűnik.

A legjobb női alakítás díját (teljesen megérdemelten!) a norvég "Láss engem!" című film főszereplője, Pia Tjelte nyerte el. Az ő karaktere egy kisvárosi polgármester felesége, aki váratlanul intim kapcsolatba bonyolódik egy nála lényegesen fiatalabb szíriai menekülttel. Ez a különleges dinamika adta az inspirációt az angol címhez is, amely így hangzik: "Don't Call Me Mama", vagyis "Ne szólíts anyának".

A zsűri Elismerő Oklevéllel tüntette ki Kateřina Falbrovát, aki a film női főszerepét játszotta el mindössze tizenhárom évesen. A fiatal tehetség egy karnagy érzelmi manipulációjának áldozataként élte meg a forgatás nehézségeit, de ez nem tántorította el a színészi pályától. Most, tizenöt évesen, már a színészi karrierje iránti vágyait dédelgeti, és izgatottan várja a következő kihívásokat.

A zárógálán senki sem kapott olyan hatalmas ovációt, mint Stellan Skarsgard. A lenyűgöző életművéért Kristályglóbusszal kitüntetett svéd színészóriás, aki a való életben is közel két méter magas, már az idei cannes-i fesztiválon is 19 perces állótapsot kapott az Érzelmi értékben nyújtott kiemelkedő teljesítményéért. Járt már a Karlovy Vary-i filmfesztiválon és forgatott Csehországban is, így jól ismeri az itteni emberek mentalitását. Azonban ez az óriási és szívből jövő ünneplés, amelyben most részesült, még őt is elérzékenyítette.

"Szerintem még mindig túl fiatal vagyok ekkora elismerésre - szólt őszintén -, de ha belegondolok, hány filmben vettem már részt, akkor rá kell döbbennem: rég itt vagyok már a földön. Pontosan 1951-től, amikor a szüleim ugyan még nem is voltak házasok, de összebújtak egy forró éjszakán."

Egy nappal korábban kiemelte, hogy Joachim Trier legújabb rendezésében, az Érzelmi érték című filmben a két lányát nevelő, de apai szerepéből csak keveset vállaló férfi karakterét alakítja. A történet során három kiváló színésznő partnere lehetett, akikkel valódi élmény volt a színpadra lépni. Kristályglóbusszal a kezében hangsúlyozta, hogy a Szembesítés forgatása alatt Szabó Istvántól tanulta meg, mennyire lényeges a filmvásznon a színész arca és tekintete. Mert ebből a legmélyebb érzelmeket és gondolatokat lehet kiolvasni.