Szenkovics Dezső: A fegyverek hallgatása című műve egy elgondolkodtató írás, amely a háborúk és a fegyveres konfliktusok mélyebb értelmét vizsgálja. Az író kérdéseket vet fel a béke és a háború viszonyáról, valamint arról, hogy a fegyverek hallgatása mit
Május hetedike után Kasmír és az indiai-pakisztáni határvidék színtere lett a harci zajoknak: fegyverek dördülése, harci repülők és drónok zúgása, valamint robbanások visszhangja töltötte meg a levegőt. A konfliktus feszültsége és az egymásnak címzett kemény üzenetek arra utaltak, hogy egy elhúzódó, akár háborús méreteket öltő összecsapás küszöbén állunk. Ez talán nem is volt annyira meglepő, hiszen India és Pakisztán már három háborút vívott egymással, és számos kisebb intenzitású összecsapásra is sor került, mindkét fél a vitatott terület státuszának megváltoztatására törekedett.
Négy napnyi intenzív légi és szárazföldi harcok után szombaton végre megérkezett a várva várt bejelentés: amerikai közvetítéssel, és egyes források szerint személyesen Donald Trump közbenjárásával, a konfliktusban részt vevő felek úgy döntöttek, hogy felfüggesztik a harci cselekményeket. A tűzszünet mellett megállapodtak abban is, hogy hétfőn magas rangú katonai és politikai vezetők ülnek tárgyalóasztalhoz, hogy diplomáciai megoldást találjanak a feszültségek enyhítésére.
A szombati fegyverszüneti bejelentést követően, bár még mindig előfordultak elszigetelt harci események, a helyzet összességében kedvezően alakult mind a pakisztáni, mind az indiai fél számára. Hétfő reggel a csend uralta a térséget, ami jól tükrözte a változást: a pakisztáni Pandzsábban a diákok és egyetemi hallgatók már visszatérhettek tanulmányaikhoz, míg India tervezte a harcok miatt lezárt körülbelül 32 civil repülőtér újbóli megnyitását. Kasmír indiai ellenőrzés alatt álló területein pedig, bár még mindig óvatosan, de elkezdtek visszatérni azok a családok, akik a konfliktus miatt kényszerültek távozni.
Eközben mindkét fél a saját győzelmét hirdette. Pakisztán büszkén számolt be arról, hogy számos indiai katonai célpontot támadott meg, és hogy sikerült megsemmisítenie öt indiai harci repülőt, köztük három modern francia Rafale típust. Ráadásul állításuk szerint egy indiai női pilótát is fogságba ejtettek. Az indiai kormány azonban határozottan cáfolta ezt az állítást, és a pakisztániak által említett támadásokat sem erősítette meg. Ugyanakkor független források is jeleztek, hogy India valóban elveszített legalább egy Rafale repülőt a konfliktus során.
India történelmi győzelemként üdvözölte a hírt, miszerint a légicsapások során tizenegy terrorista célpontot semmisítettek meg Pakisztán és Kasmír pakisztáni ellenőrzésű területein. Az akció következtében több mint 100 terrorista vesztette életét, közöttük azok a három személy is, akik a 2019-es indiai katonák ellen végrehajtott merénylet kitervelői és szervezői voltak.
Kiemelendő, hogy a fegyverek elnémulása és a felek közötti tárgyalások várható kezdetének híre mindenképpen kedvező fejlemény, bár a helyi lakosság és a szakértők jelentős része arra figyelmeztet, hogy korai lenne még az ünnepléshez folyamodni, hiszen a harcok bármikor kiújulhatnak. A megállapodott fegyverszünet ugyanis valószínűleg megakadályozta egy újabb háború kirobbanását India és Pakisztán között, amely a világtörténelem első olyan katonai konfliktusa lett volna, ahol két atomhatalom állt szemben egymással. Jelenleg úgy tűnik, hogy sikerült elejét venni ennek a potenciálisan nukleáris konfliktusnak. De miért is olyan jelentős a kockázata annak, hogy egy indiai-pakisztáni háború esetén nukleáris fegyverek is bevetésre kerülhetnek? A válasz a két ország nukleáris doktrínájában rejlik. Röviden, anélkül hogy túlságosan elmerülnénk a részletekben, érdemes megemlíteni, hogy míg India nukleáris doktrínája rögzíti a "No First Use" elvét, addig Pakisztán doktrínája sokkal rugalmasabb és kevésbé egyértelmű. India világosan deklarálta, hogy nukleáris támadást csak válaszcsapásként hajt végre, kizárólag más nukleáris hatalom ellen, ugyanakkor fenntartja a jogot arra, hogy vegyi vagy biológiai támadás esetén atomcsapást mérjen az elkövetőre, bármely helyszínen is történjen az. Ezzel szemben a pakisztáni doktrína homályosabb, mivel nem tartalmazza a "No First Use" elvét. Ez azt jelenti, hogy konvencionális támadás esetén Pakisztán nukleáris fegyverekkel is válaszolhat. A pakisztáni fél által kijelölt szubjektív "vörös vonalak", amelyek átlépése nukleáris válaszlépéshez vezethet, főként az állam területi integritására, katonai veszteségeire, valamint a gazdasági és politikai stabilitását veszélyeztető harci eseményekre vonatkoznak. Azonban ezek a határok nincsenek pontosan definiálva, így nem világos, hogy mit jelent Pakisztán számára a területének vagy katonai erejének jelentős elvesztése, illetve miként értelmezhető a gazdaságát sújtó vagy politikai instabilitást okozó cselekmények köre. Ezért elmondható, hogy a nukleáris támadás lehetősége szubjektív "mutatókhoz" van kötve, ami a helyzet kiszámíthatatlanságát tovább fokozza. Ráadásul India katonai ereje lényegesen nagyobb Pakisztánénál, így egy esetleges háború során könnyen előfordulhat, hogy Pakisztán hibás döntést hoz. Éppen ezért különösen fontos, hogy a térségben, ha csak átmenetileg is, de a fegyverek elhallgattak!
