Szeptemberben megnyitja kapuit Nopcsa Ferenc felújított kastélya, amely új fényben tündököl majd.
Szeptemberben megnyitja kapuit a látogatók előtt a felújított báró Nopcsa Ferenc kastélya Dél-Erdély szívében, Szacsalon, Hunyad megyében. A festői Hátszegi-medencében elhelyezkedő kastélyban különleges időszakos kiállítás várja az érdeklődőket, amely a történelmi épület és annak lakóinak izgalmas történeteit tárja a közönség elé.
A Hunyad-megyei önkormányzat tulajdonában lévő, az elmúlt években felújított szacsali Nopcsa-kastély a dévai múzeum ügykezelésében van, célja bevonni a turisztikai és kulturális körforgásba. Az épület előcsarnokában időszakos kiállítást rendeznek be a Nopcsa-kastély történetéről és lakóiról, a tárlatot szeptember elsején délben nyitják meg. A kiállítás csak az első ilyen esemény, a kastély a jövőben kulturális és oktatási projekteknek ad otthont.
A tavalyi év júniusában befejeződött a szacsali Nopcsa-kastély felújítása, amelyhez 11,5 millió lejes befektetés szükségeltetett. A kastélyt a 19. században Nopcsa Elek báró, erdélyi udvari kancellár építtette, aki a historizáló építészeti stílus híve volt. A birtok öröklődése oldalágon zajlott, elsőként Nopcsa László hunyadi főispánra szállt, akiről Jókai Mór a Szegény gazdagok című művében megformálta a főszereplőt, Fatia Negrát. Később a birtok Nopcsa Ferencre került, aki kalandos életével és paleontológiai tudományos munkásságával vált ismertté.
Az épület nem csupán kultúrtörténeti jelentőséggel bír, hanem egykori lakója, Nopcsa Ferenc is különleges érdekességgel szolgál a látogatók számára. Felsőszilvási báró Nopcsa Ferenc paleontológus és geológus, akadémikus, aki a magyar tudományos élet egyik meghatározó alakja volt. Ő volt az első, aki a magyar dinoszauruszleletet tudományosan leírta, de emellett felfedező, kém, kalandor, író és az albán trón önjelölt várományosa is. 1877. május 3-án született Déván, és gyermekkora a szacsali kastély falai között telt. Bécsben tanult geológiát, ahol tizennyolc évesen figyelme a húga által Szentpéterfalva határában talált ősi állatcsontokra terelődött. Ezek a kréta időszakból származó ősgyík-csontok képezték a Magyarosaurus nevű faj alapját, amelyet Nopcsa leírt és rendszerezett. Felfedezése során felvetette, hogy a Magyarosaurus méretei a szigeti környezet szűkössége miatt alakultak ki, ezzel megalapozva az izolált zsugorodás elméletét. Első albániai látogatása 1903-ban történt, ahol nem csupán a táj szépségei, hanem a helyi kultúra is lenyűgözte. Az országról alapvető néprajzi, nyelvészeti és földtani monográfiákat írt, és ő készítette el a térség első használható térképeit. Ezen kívül több ezer fotón örökítette meg az albánok mindennapi életét, hozzájárulva ezzel a tudományos ismeretek gyarapításához és a helyi kultúra megismertetéséhez.
A bécsi külügyminisztérium nem csupán diplomáciai megbízatásokkal látta el, hanem hírszerzői feladatokat is végzett. Politikai ambíciói is voltak; az I. világháború előtt Albánia trónjára törekedett, de sem az Osztrák-Magyar Monarchia, sem a korabeli európai nagyhatalmak nem támogatták elképzeléseit. A háború kitörését követően Románia területén kiépített egy kémhálózatot. Ő volt az egyik első gépeltérítő is: a tanácsköztársaság kikiáltása után Budapesten egy repülőgépre szállt, és pisztollyal kényszerítette a pilótát, hogy Bécsújhelyre repüljön. A trianoni békeszerződést követően, 1920-ban meghívták a bukaresti Földtani Intézet élére. Visszatért birtokára is, de a helyi parasztok súlyosan bántalmazták. 1925-től négy éven át a budapesti Földtani Intézet igazgatója volt, majd 1928-ban a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választották, de 1930-ban lemondott a tagságáról.
A szacsali bántalmazás következményei soha nem hagyták el, és végül idegösszeroppanáshoz vezettek. Vállalkozásai nemcsak erejét, hanem vagyonát is felőrték. 1933. április 23-án (más források szerint április 25-én) Bécsben tragikus tettre szánta el magát: elaltatta, majd lelőtte titkárát és közeli barátját, az albán Bajazid Elmaz Dodát, ezt követően pedig öngyilkosságot követett el.
