Szeressétek azokat, akikkel nem értek egyet, és áldjátok meg azokat, akik nehézségeket okoznak nektek! - Mandiner
Nyitókép: Dilara Irem Sancar / ANADOLU / Anadolu via AFP
Nem abban a világban létezünk, amelybe születésünkkor belépünk, és valószínűleg egy másik dimenzióban távozunk majd. A változások szele olyan gyorsan fúj, hogy szinte lépést sem tudunk tartani! Futunk, sietünk, miközben az idő mindig előttünk jár, mintha csak eljátszaná a rejtett táncot... Ennek ellenére folytatjuk utunkat, mert ez a sorsunk íve. De egy dologra mindenképpen vigyázni kell: szeretet nélkül az életünk puszta üresség, értelmetlen küzdelem.
Aligha! Emberként nincs és nem is lehet elátkozottabb a létünk. Ha kitépik lelkünkből a szeretetet, szükségszerűen elbukunk.
Jelenleg egy különös időszakot élünk. Az antikvitás emberi arcát és erényközpontú értékeit, a zsidó etikai tanításokat, a Tízparancsolat üzenetét, valamint a keresztény kultúra lényegét – Jézus szeretet-tanításával együtt – mintha eltüntetni igyekeznének. Mi viszont csak ámulva nézünk, miközben a posztmodern zűrzavaron nem vagyunk képesek átlátni.
Íme, megérkeznek a világ új hírnökei, akik elfordulnak Jézus tanításaitól. Ők azok, akik a múló örömök ígéretével csábítanak, megtévesztve és elvarázsolva az embereket. Új világot, új istent és új életet hirdetnek, mintha mindez megoldást nyújtana a lélek vágyaira.
Hazudnak.
Hazudják, hogy szeretik az emberiséget, miközben csak a mellettünk álló embert lehet szeretni.
Hazudják, hogy mindenki egyenlő, hogy nincsenek határok, hogy mindenki szabad, és azt tehet, amit akar.
Aztán elérkezik a karácsony varázsa. Megállunk egy pillanatra, és megpihenünk a rohanásban. Kinyílunk egymás iránt, mint a legszebb virágok a tavaszi napfényben. Felfedezzük a legfontosabbat: a másik emberben rejlő kincset, azt a különleges értéket, ami mindannyiunk szívében ott lapul. Ezen a különleges ünnepen átéljük Jézus tanításainak mélységét, és megnyitjuk a szívünket a szeretet előtt.
"Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni" - írja Márai Sándor. S valóban: nemcsak a gyermeknek, a felnőttnek is kell a csoda. Akár egy falat kenyérre, éhezünk rá mindnyájan nap mint nap.
Karácsonykor minden másként van. Felfedezzük azt, ami összeköti a múltat, a jelent és a jövőt. Ami hidat épít a profán mindennapok és a szent csoda között.
A karácsony Krisztus születésének ünnepe, manapság azonban összefonódott az ajándékozással, a jó kívánságokkal, a fa állításával és persze a sok-sok evéssel-ivással. Egy kissé elanyagiasodott az egész ünnep lényegisége. Kiveszett a szent, maradt a profán.
Egy kis közös pillanat és rengeteg aggodalom, hogy minden a helyén legyen, hogy minden ínycsiklandóan sikerüljön. A fának tökéletesen kell állnia, az égőknek pedig mind ragyogniuk kell. Mert ha nem... csak fájó csalódás marad!
