Orbán Viktor születésnapja alkalmából édesanyját köszöntötte, szívhez szóló üzenetet küldve neki.

Miért maradtunk le ennyire Lengyelországtól? A válasz leginkább az oktatás területén rejlik.

A közgazdaságtan világa tele van olyan alapigazságokkal, amelyeket szinte mantraszerűen ismételgetünk, mert lényegre törően fogalmazzák meg a szakma lényegét. Az egyik legismertebb ilyen megállapítás így hangzik: "Az államnak az oktatásba és humán tőkébe kell fektetnie, ha tartós gazdasági növekedést kíván elérni." Ezt minden közgazdász kívülről tudja - és nem véletlenül. Az igazi probléma azonban az, hogy hiába ismételjük ezt az alapelvet a magyar közgazdasági diskurzusokban, a döntéshozók mintha süketek lennének rá. A figyelmeztetések - amelyek szerint a magyar gazdaság legnagyobb strukturális gyengesége az alacsony szintű humántőke-beruházás - már évtizedek óta jelen vannak, de a várt változások elmaradnak. Ebben a visszhangtalan környezetben a közgazdászok számára egyre frusztrálóbb, hogy folyamatosan a humán tőke fontosságát hangoztassák, hiszen úgy tűnik, mintha egy régi lemez futna, és nem tudnánk semmi újat mondani.