Eleged van a rókabőrből? Hollywoodban számtalan egyedi filmet készítenek, csak éppen te nem adsz nekik egy esélyt!

Nem igaz, hogy ma már csak folytatásokat, előzményeket, és egyéb frencsájzfilmeket termel Hollywood. Csupán felaprózódott a mainstream, egyre nagyobb a választék, a válogatás pedig egy olyan készség, amit még mindannyiunknak tanulni kell.

Kellett, mint egy frissítő pohár víz a sivatag közepén: Ryan Coogler Bűnösök című filmje úgy tűnik, hogy az év egyik legnagyobb filmes sikere lesz, meglepetésszerűen robbanva be a box office világába. Az eredeti koncepció alapján készült, magas korhatáros vámpírfilm jelenleg körülbelül 218 millió dollár bevételnél jár, míg a költségvetése mindössze 90 millió dollár volt. Manapság már igencsak ritka, hogy egy film ilyen kiemelkedő eredményeket érjen el anélkül, hogy folytatás, remake vagy újrabemutatás lenne a hátterében. Ráadásul a Bűnösök nemcsak hogy sikeres, de rendkívül élvezetes film is, így az ember szívből örül a szép teljesítményének.

A legújabb, eredeti filmeknek sajnos nem volt szerencséjük se hazánkban, se a nemzetközi piacon. A Gyilkos randi, az Alto Knights, a Novokain, a Vigyél a holdra, és A hullahó-akció egyaránt gyengén teljesítettek, ahogy a kevésbé ismert regények alapján készült Mickey 17 és Az amatőr is. Érdekes, hogy ezek nem is fapados, kis költségvetésű független alkotások, hanem igazi hollywoodi produkciók, ahol a főszerepeket világszerte elismert sztárok alakítják, és a marketingre sem spóroltak.

Miközben nap mint nap hallani lehet a panaszokat, hogy az álomgyárban megfakul az eredetiség, és már csak a folytatások végtelen sorozataival találkozunk, ez a megállapítás nem teljesen helytálló. Az igazság az, hogy ha továbbra is elkerüljük az eredeti ötleteket, könnyen visszacsúszhatunk egy olyan helyzetbe, ahol ismét a megszokott klisék dominálnak.

A Bűnösök sikerének okait hosszan lehetne tárgyalni, ahogy azt sokan meg is tették (fontos aspektus, hogy a fekete amerikai közönség számára Ryan Coogler és Michael B. Jordan óriási húzónévnek számítanak). A többi említett film sikertelenségének már viszonylag egyszerűbb okai vannak: egyrészt a filmipar még nem állt lábra teljesen a covidból, sok néző pedig még mindig megelégszik a Netflix-kattintgatással ahelyett, hogy moziba menne.

Hollywood az elmúlt évtizedekben egy igazán furcsa helyzetbe került, mintha egy sakkjátszma során saját magát zárta volna be. Az utóbbi időszakban a figyelem egyre inkább a jól bevált franchise-ok felé irányult, mint például a Marvel vagy a DC univerzuma, az élőszereplős Disney-remake-ek, valamint a Halálos iramban-sorozat. Azonban a legfrissebb adatok azt mutatják, hogy a közönség már kezdi megunni ezeket a megszokott formulákat. Gondoljunk csak a viszonylag szerény bevételt hozó Mennydörgőkre vagy az új Amerika kapitányra, amely a bukás szélére került, hiszen bevételeik messze elmaradnak az MCU korábbi, még kisebb költségvetésű, de annál sikeresebb szuperhős filmjeitől is.

A Wall Street Journal áprilisi írásában (még a Bűnösök premierje és sikerének elérése előtt) arról esett szó, hogy a stúdiók egyre inkább kénytelenek új, eddig még ki nem próbált ötletekkel előállni. Ezek a koncepciók azonban nem biztos, hogy aratni fognak a közönség körében. Ennek egyik fő oka, hogy az utóbbi években annyira a szuperhősfilmek és a jól ismert történetek irányába orientálták a nézőket, hogy gyakorlatilag elfeledtették velük az eredeti filmek varázsát.

Most viszont már ismét egyre több effélére csábítanák őket a mozikba: ahogy a fenti kép mutatja, nagyrészt sikertelenül. Egyelőre úgy tűnik, nem adják fel. Az április elején tartott, a szakmában meghatározó CinemaCon expón különösen sok eredeti ötlettel tűntek fel a stúdiók. Az Amazon által bemutatott 11 film közül például már 6 olyan akadt, amely nem adaptációja semminek, a Warner Bros. pedig a Bűnösök és a Mickey 17 után szintén több nagy költségvetésű szerzői filmmel készül.

a streaming szolgáltatások tengerében is egyre nehezebb felfedezni az igazán értékes, eredeti tartalmakat. Míg korábban a filmek és sorozatok világában a kreativitás és az egyediség volt a kulcsszó, mostanra sok esetben úgy tűnik, hogy a mennyiség felülírja a minőséget. A népszerűség és a nézettségi mutatók hajszolása sokszor háttérbe szorítja azokat a különleges alkotásokat, amelyek valódi élményt nyújtanak. Ezen a versenyfutásban a nézőknek kell megtalálniuk azokat a gyöngyszemeket, amelyek a felületes tartalomáradat közepette is képesek megérinteni őket. A kihívás tehát nem csupán a választásban rejlik, hanem abban is, hogy merjük felfedezni és értékelni azokat az egyedi nézőpontokat, amelyek még mindig jelen vannak – csupán a sokaságban könnyen elveszhetnek.

Az efféle alulértékelt, sokszor észrevétlen maradó remekművekre bőven akad példa: itt van például 2023 egyik legkiemelkedőbb alkotása, a "Bérgyilkos, aki nem is volt". Ez a film a maga okos, izgalmas és közönségbarát megközelítésével igazán megérdemelné, hogy több figyelmet kapjon. Sajnos, mint sok más streaming szolgáltatásra készült produkció, ez is elkerülte a masszív marketingkampányokat, és csupán rövid időt töltött a Netflix főoldalán, mielőtt átadta a helyét a következő újdonságnak. A mozikban pedig a lehetőségek rendkívül korlátozottak voltak, itthon szinte alig volt esélye a bemutatkozásra. Csak sorolhatnám a közelmúlt zseniális eredeti filmjeit, mint például a "Hontalan fenevadak", a "Palm Springs", az "5 bajtárs" vagy a "Tyrone klónja", melyek mind-mind a feledés homályába merültek, és sajnos nem kapták meg azt a szeretetet és elismerést, amit igazán megérdemeltek volna.

A webkettő kora egy új dimenziót hozott a kultúrába, amely ráadásul még inkább felerősítette a jelenségeket: a közösségi média hatalmas véleménybuborékai és az egyre szélesebb, különböző szubkultúrák megjelenése miatt a "mainstream" fogalma jelentősen beszűkült. Ez a változás a klasszikus hollywoodi stúdiók által irányított filmes fősodorra is kihat. Gondoljunk csak arra, hogy a díjátadók iránti érdeklődés folyamatosan csökken, vagy arra, hogy a hagyományos sajtó kritikusi hivatása mennyire háttérbe szorul a rengeteg, különböző közönséghez szóló véleményvezér mellett. Az új digitális táj megjelenésével a kultúra sokszínűsége és a vélemények sokasága új kihívások elé állít minket.

A gigantikus eseményfilmek, mint a Titanic, a klasszikus Star Wars trilógia vagy az Avatar, manapság egyre inkább ritkaságszámba mennek. Ezek olyan alkotások, amelyek valóban képesek megmozdítani a társadalom széles spektrumát, és szinte mindenki számára ismerősek, függetlenül attól, hogy milyen ízlés, kor vagy politikai nézet jellemzi őket. Napjainkban az ilyen univerzális kulturális jelenségeket szinte kizárólag a kiemelkedő rendezők, mint például Christopher Nolan, vagy a csúcsra járatott franchise-ok, mint a Bosszúállók: Végjáték hozhatják létre. E mellett azonban egyre több olyan eredeti film is születik, amelyet specifikus szubkultúrák emelnek piedesztálra, mint például az Egy Minecraft filmet. A filmiparban megjelenő új szereplők, mint az A24 vagy a Neon, tudatosan törekednek arra, hogy a rétegfilmeket népszerűsítsék és forgalmazzák, ezzel gazdagítva a mozi palettáját. A filmes világ tehát folyamatosan változik, új irányzatok és trendek alakulnak ki, amelyek a közönség sokszínűségét tükrözik.

A magyar közönség számára egy különösen nehéz kihívás a szinkronos filmekhez való kóros, szinte már beteges ragaszkodás. Nem szándékozom finomkodni: a streaming platformok robbanásszerű elterjedése mellett a hazai filmes ipar nem tud lépést tartani. A népszerű, magyarul elérhető slágerfilmeken és sorozatokon kívül rengeteg kiváló alkotás létezik, amelyekre a magyar nézők hajlamosak lemondani, csupán azért, mert "csak feliratosan elérhető". Azok, akik elzárkóznak a feliratos filmek élvezetétől, gyakorlatilag lemondanak arról a jogukról, hogy panaszkodjanak a kortárs hollywoodi kínálatra, és ez így van.

Ha úgy érzed, hogy nem tudod elfogadni a mondandómat, akkor hallgass csak Bong Joon-ho, az Élősködők és a Mickey 17 rendezőjének időtálló bölcsességére:

Ha átléped azt a három centi magas korlátot, amit a feliratok alkotnak, egy lenyűgöző filmes világra nyithatsz ajtót, tele izgalmas alkotásokkal és felejthetetlen történetekkel!

A stúdiók és a streamerek visszatetsző praktikáin egyedül nem tudunk érdemi változást elérni. Ugyanakkor mindannyiunkban ott rejlik a potenciál, hogy tudatosabb médiakörnyezetet alakítsunk ki magunk körül – még akkor is, ha a szükséges ismeretek hiánya az alaptantervben, a közösségi média és a dezinformáció korában egyre inkább aggasztóvá válik. Mint minden más területen, a streamingplatformok és a mozifilmek reklámjai esetében is érdemes időről időre megkérdőjelezni, hogy mi az, amit nem tálalnak elénk, és mik azok a tartalmak, amelyek nem csupán a megszokott frencsájzok miatt keltenek érdeklődést.

Igen, valóban igényel némi erőfeszítést, és igen, ez energiát is jelent. De ahogyan a feliratok esetében, ezúttal sem szükséges megijedni az előtted álló akadálytól: valójában csupán három centi magassal kell megbirkóznod.