Régebben a poloskáknak talán nagyobb szerepük volt az ökoszisztémában, mint napjainkban.

A poloskák szerepét a beporzás terén új fényben látják a magyar kutatók, akik egy körülbelül százmillió éves burmai borostyánban fellelt ősi poloska vizsgálata során jutottak el ehhez a megállapításhoz. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) keddi közleménye szerint a tudósok az eredményeikről a Scientific Reports című szaklapban számoltak be augusztus 19-én. A borostyánzárványok kutatása kulcsfontosságú a múlt biológiai sokféleségének és evolúciós folyamatainak megértésében. Az ízeltlábúak fosszíliái gyakran gyenge megtartásúak, és sok esetben csak a megkövült gyanta által őrződnek meg jó állapotban. A mezozoikum időszakának egyik kiemelkedő leletanyagát képezi a burmai borostyán, amely a késő kréta korban, körülbelül 99 millió évvel ezelőtt jött létre a Nyugat-burmai terrán területén. Ez a terület már több mint egymillió éve levált a Gondwana szuperkontinensről, és a késő eocénig a Tethys-óceán egyenlítői részén helyezkedett el. Élővilága a Gondwana származású fajokból áll, de évmilliókon keresztül elszigetelten fejlődött, így különleges flóra- és faunaelemekkel gazdagodott. A Kóbor Péter, a HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont (ATK) Növényvédelmi Intézetének kutatója és Szabó Márton, az MNMKK Őslénytani és Földtani Tára munkatársa által végzett kutatás során egy kéregpoloskát (az Aradidae családból) fedeztek fel. Ez a poloska az ősi jegyeket mutató (pleziomorf) Prosympiestinae alcsalád első ismert képviselője a burmai borostyánban. A felfedezés különlegessége, hogy míg eddig a burmai borostyánból csak modern jegyeket mutató (apomorf) csoportok tagjai voltak ismertek, most egy ősi csoport képviselője is napvilágot látott. A Shaykayatcoris michalskii névre keresztelt poloska irizáló köztakarója kiemelkedő jellegzetességgel bír, hiszen ilyen színjátszó megjelenést eddig nem észleltek ebben a családban. Az irizálás, amely nem ritka a poloskák között, meglepően szokatlan az olyan rejtett életmódú fajoknál, mint a kéregpoloskák. E rovarok többsége a fák kérge alatt él, ahol gombafonalakon táplálkozik. Az irizálásnak két lehetséges funkciója van: elriasztás vagy álcázás. A kutatók úgy vélik, hogy a színjátszó megjelenés inkább álcázásként funkcionálhat, segítve a rovart abban, hogy beleolvadjon a virágos környezetbe. A borostyánban talált növényi darabkák és pollen mennyisége, amely még a poloska testére is tapadt, arra utal, hogy ez a poloska valószínűleg viráglátogató lehetett, így beporzó szerepet is betölthetett. A kutatás megerősíti, hogy a poloskák beporzásban betöltött szerepe sokkal jelentősebb lehetett a múltban, mint ahogy azt a mai rovarvilágban tapasztaljuk. A mai poloskák többsége már nem viráglátogató, mivel valószínűleg más, specializáltabb beporzók, mint például a méhek, kiszorították őket erről a területről. A felfedezés értékes információkat nyújt arról, hogyan alakultak a mai rovarfajok, és hogyan reagáltak a környezeti változásokra és a versenyhelyzetekre. A kutatók hangsúlyozzák, hogy ez a tudás segíthet a jelen ökológiai és mezőgazdasági kihívások, például a beporzók csökkenésének kezelésében is.