Fantasztikus felfedezés a lőcsei múzeumban: egy Donatello által készült mellszobor bukkant fel Szepesgörgő területén - Librarius.hu
A világ egyik legértékesebb reneszánsz szobrászati remekműve lehet az a carrarai márványból készült mellszobor, amely a lőcsei Szepesi Múzeum gyűjteményének ékköve. Ez az életnagyságú portré Cecilia Gonzagát, a mantovai hercegi család egyik prominens tagját örökíti meg. A művészettörténeti kutatások alapján egyre inkább valószínűsödik, hogy a szobor Donatello keze munkáját dicséri. Amennyiben ez az elmélet megerősítést nyer, a mellszobor a világ nyolcadik olyan művévé válhat, amelyen a híres szobrász neve is feltűnik, ezzel még inkább növelve a művészeti örökség jelentőségét.
Rejtélyes ösvény a Csáky család nyomában Lőcsén A Csákyak története évszázadokra nyúlik vissza, és Lőcse városa egy olyan titokzatos útvonalat rejt, amely a múlt és a jelen határvonalán húzódik. Ezen az ösvényen barangolva nem csupán a csodás tájban gyönyörködhetünk, hanem a történelem lenyomatait is felfedezhetjük. Az út során a Csáky család dicsőséges múltjának emlékét idéző épületek és helyszínek bukkannak fel, amelyek számos titkot őriznek. A helyi legendák és mesék szövik át a tájat, miközben a látogatókat a történelem mélységei felé kalauzolják. Minden kanyar mögött újabb rejtélyek várnak felfedezésre, és a hely szelleme életre kel. Lőcse nem csupán egy város, hanem egy időutazás, ahol a Csáky család öröksége és a helyi kultúra találkozik. Fedezd fel ezt a rejtélyes ösvényt, és hagyd, hogy a múlt titkai vezessenek az utadon!
Ez a különleges műtárgy valószínűleg a 15. századi Gonzaga család megbízásából készült, miközben Donatello Padovában tartózkodott. A mellszobor a Csáky-család révén jutott el a Felvidékre, akik már a reneszánsz időszakában is szoros kapcsolatokat ápoltak az olasz főúri családdal. A II. világháború után a szepesgörgői kastélyban maradt, ahol egy ideig a reedukációs intézet diákjai szinte játékos kedvvel bántak vele. Egy szemtanú beszámolója szerint a gyerekek tollal körberajzolták a szobor szemét is, ezzel is kifejezve kíváncsiságukat és játékos természetüket.
Egy különlegesen szerencsés megmenekülés története.
1975-ben a helyi intézet vezetője felismerte a műtárgy különleges értékét, és kezdeményezte annak átszállítását a lőcsei Szepesi Múzeumba. Ez volt az első lépés afelé, hogy a szobor elinduljon a világhír felé vezető úton. A Donatello-művek közül ugyanis nagyon kevés hagyta el Olaszországot, és a legtöbb alkotás Firenzében vagy Padovában található.
Tudományos forradalom: Új távlatok nyílnak meg A tudomány folyamatosan fejlődik, és időről időre olyan áttörések születnek, amelyek gyökeresen megváltoztatják a meglévő ismereteinket és lehetőségeinket. Az új felfedezések nem csupán elméleti szinten hatnak, hanem gyakorlati alkalmazásaik révén is formálják a jövőnket. Ma már nem csupán a laboratóriumok falain belül zajlanak a változások; a mesterséges intelligenciától kezdve a génszerkesztésig, a tudomány határai folyamatosan tágulnak. Ezek az innovációk nemcsak új technológiákhoz vezetnek, hanem etikai kérdéseket is felvetnek, amelyekkel foglalkoznunk kell. A tudományos áttörések tehát nem csupán a tudományos közösség, hanem az egész társadalom számára új kihívásokat és lehetőségeket kínálnak, amelyekre érdemes odafigyelnünk. Ahogy ezek az új felfedezések teret nyernek, úgy a jövőnk is egyre érdekesebbé válik, tele lehetőségekkel, amelyekre eddig talán nem is gondoltunk.
A szobor azonosításában Marta Herucová, a Szlovák Tudományos Akadémia művészettörténésze játszik vezető szerepet, aki Mária Novotná, a múzeum korábbi igazgatója segítségével indította el a kutatási folyamatot. A mellszobor talapzatán lévő felirat, miszerint CECILIAE GONZAGAE OPUS DONATELLI, kulcsfontosságú nyom lehet a mű további megértésében. Donatello, aki ritkán szignálta műveit, ezáltal még nagyobb jelentőséget kölcsönöz ennek a különleges alkotásnak.
A stílusjegyek és a kidolgozás egyértelműen alátámasztják az azonosítást: a ruha és a haj precíz megjelenítése, valamint az arcvonások mind Donatello sajátos művészi keze nyomát viselik magukon. Érdekesség, hogy a mester ritkán alkotott kortársait megörökítő portrét; ez a szobor viszont egy konkrét történelmi személyiséget idéz meg, ami tovább fokozza művészi értékét.
Miért nem tudtunk róla eddig?
A szocializmus időszaka alatt a lőcsei múzeum nem élvezett különösebb figyelmet; a szobor sorsának viszontagságai és a mögöttes intézményi környezet következtében a nemzetközi szakma érdeklődését is sikerült elkerülnie. Csak az utóbbi években indult el egy alapos kutatási folyamat, amely most egy lehetséges világszenzációt sejtet.
Szakmai kihívások: Ki őrzi meg a kincs értékét?
Bár a felfedezés valóban figyelemre méltó, az örömöt egy cseppnyi aggodalom is árnyékolja. A lőcsei múzeumban az utóbbi időszakban komoly vezetési válság alakult ki: tavaly októberben indoklás nélkül eltávolították az intézmény éléről Dáša Uharčeková Pavúkovát. Azóta a Szepesi Múzeum igazgató nélkül működik, és a pozícióra kiírt pályázat sem hozott eredményt.
A kulturális minisztérium kinevezési gyakorlata körüli viták mind hazai, mind nemzetközi szinten egyre nagyobb teret hódítanak, mivel szakmai körökben aggodalmak merülnek fel a leendő vezetők alkalmasságával kapcsolatban. E helyzet különösen aggasztó, amikor egy olyan kiemelkedő műalkotásról van szó, mint egy Donatello-mű. Ha ezt a remekművet megfelelő környezetben állítanák ki, nemcsak a helyi közönséget vonzaná, hanem világszintű érdeklődést is generálhatna. Egy ilyen mű nem csupán művészeti érték, hanem komoly turisztikai vonzerő is, amely hozzájárulhat a Felvidék kulturális életének fellendítéséhez és gazdagításához.
Mi a tét?
A szakértők szerint kulcsfontosságú, hogy a mellszobor méltó környezetben, modern biztonsági feltételek mellett kerüljön kiállításra. Emellett az intézményvezetés szakszerűsége, az állandó kutatói munka biztosítása és a nemzetközi együttműködések kiépítése elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy Lőcse és a Szepesi Múzeum méltó módon helyezze el magát a világ kulturális térképén.
A jelenlegi körülmények között felmerül a kérdés, hogy a politikai kinevezések, a kulturális intézmények működésébe való beavatkozások, valamint a forráshiányos működés közepette vajon van-e lehetőség arra, hogy ezt a páratlan műkincset ténylegesen méltó módon kezeljék.
Összegzés
A lőcsei Donatello-mellszobor felfedezése az utóbbi évek egyik legizgalmasabb művészettörténeti eseményévé vált. A szobor jövője nem csupán a helyi múzeum és Szlovákia, hanem az egész régió kulturális rangját is alapvetően befolyásolhatja. A tét rendkívül magas: vajon sikerül-e a politikai és szakmai érdekek bonyolult hálóján túllépve, tiszteletteljes módon kezelni a világ egyik legértékesebb reneszánsz mellszobrát?
