A jövőben a stablecoinok kulcsszerepet játszhatnak a dollár dominanciájának fenntartásában. Ezek a digitális eszközök ugyanis a hagyományos valutákhoz, például a dollárhoz kötődnek, így stabil értéket nyújtanak a volatilis kriptovaluták világában. Ahogy a
Ez itt az "On the Other Hand", a Portfolio véleményrovatának helye. Az itt található írások a szerzők egyéni nézőpontjait tükrözik, amelyek nem feltétlenül tükrözik a Portfolio szerkesztőségének hivatalos álláspontját. Amennyiben szeretné megosztani gondolatait a témával kapcsolatban, kérjük, küldje el írását a [email protected] e-mail címre. A megjelent cikkeket itt böngészheti.
A befektetők világszerte folyamatosan figyelemmel kísérik az amerikai dollár helyzetét. A bankok, vállalatok és államok, amelyek nemzetközi tranzakciók lebonyolítására és értékmegőrzésre támaszkodnak a dollárra, egyre inkább aggasztónak találják a kiszámíthatatlanságot, amelyet az "America First" politikáját hirdető elnök lépései generálnak. A globális pénzügyi táj hazájában érzékelhető feszültség nem csupán a gazdasági stabilitást érinti, hanem a nemzetközi kapcsolatok dinamikáját is formálja.
Bár napjainkban a dollár tölti be a globális valuta vezető szerepét, számos komoly kérdés vetődik fel a jövőjével kapcsolatban. Meddig őrizheti meg ezt a pozíciót?
Most pedig megérkeztek a megmentők, akik nem mások, mint a dollárhoz kötött stablecoinok – kapaszkodjanak meg! Ezek a blokklánc-alapú digitális tokenek az értéküket teljes mértékben a dollárhoz rendelik. A Donald Trump elnök által júliusban aláírt GENIUS (Guiding and Establishing National Innovation for US Stablecoins) törvény azt ígéri, hogy "ezer stablecoin virágozzék". Az amerikai pénzügyminisztérium és a szabályozó hatóságok a következő egy év során kidolgozzák a részletes szabályokat, majd pedig megkezdik a magán stablecoin-kibocsátók engedélyezését. Minden jel arra mutat, hogy a kibocsátók száma bőségesen el fogja árasztani a piacot.
A stablecoinok amerikai gazdaságra gyakorolt hatásairól már számos érdekes eszmecsere zajlott.
Ezek jó kérdések, és a válaszok nem megnyugtatóak.
Vannak, akik úgy vélik, hogy a kockázatok ellenére megéri vállalni a kihívásokat, mivel a stablecoinok hozzájárulhatnak a dollár folyamatos globális dominanciájának megőrzéséhez. Ezt a nézetet hangoztatta nem más, mint ifjabb Donald Trump egy szingapúri kriptokonferencián, amely október elején került megrendezésre.
Az érvelés kiindulópontja, hogy a globális stablecoin-forgalom 99%-a a dollárhoz van kapcsolva. Amennyiben ezeket a dollár alapú stablecoinokat az Egyesült Államokon kívül használják és tárolják, egy teljesen új nemzetközi pénzügyi infrastruktúra jöhet létre. Ez az új rendszer független lesz a hagyományos banki megoldásoktól, és elméletileg gyorsabb és költséghatékonyabb lehet, mint a határokon átnyúló banki tranzakciók és az elavult SWIFT üzenetküldő rendszer.
Amennyiben a dollárban történő tranzakciók vonzereje növekszik, az vállalati treasury szakembereket arra ösztönözheti, hogy fenntartsák dollárkészleteiket. Ez a folyamat a központi bankokat is arra készteti, hogy dollárkészleteket tartsanak, hiszen így képesek lesznek dollárhitelezőként és végső likviditásnyújtóként működni. Ezek a kölcsönhatásban álló mechanizmusok hozzájárulnak a dollár globális dominanciájának fenntartásához.
Ez az érvelés több alapvető feltételezésre épül, amelyeket érdemes alaposan megfontolni. Először is, az a gondolat, hogy a dollár stablecoinok népszerű és megbízható fizetési eszközökké válhatnak, magában hordozza azt a feltételezést, hogy valóban stabilak lesznek (itt ismét fontosak a releváns kérdések), valamint, hogy más országok hajlandóak lesznek engedélyezni a dollár stablecoinok szabad felhasználását a saját állampolgáraik számára.
Egyes kormányok habozhatnak, mert attól tarthatnak, hogy a valutahelyettesítés aláássa majd a monetáris politika hatékonyságát. Mások a pénzmosás, az adóelkerülés és a tőkekontroll megkerülésének megkönnyítése miatt aggódnak majd. Az EU hatóságai vizsgálni fogják, hogy a dollár stablecoinok összeegyeztethetők-e a kriptoeszközök piacáról szóló uniós rendelet (MiCA) fogyasztóvédelmi és piacintegrációs rendelkezéseivel. Az EU már jelezte, hogy a Tether, a vezető stablecoin nem felel meg az uniós előírásoknak.
Az ezzel szembeni ellenérv viszont azt állítja, hogy a kormányok nem képesek visszafordítani a digitális fejlődést. De bárki, aki találkozott már a kínai Nagy Tűzfallal, tudja, hogy a nemzeti hatóságok jelentős hatalommal rendelkeznek polgáraik digitális tranzakcióinak korlátozására. Igaz, az európaiak offshore módon még akkor is hozzáférhetnek a dollár stablecoinokhoz, ha azokat Európában betiltják. A nagy bankok és vállalatok azonban vonakodni fognak attól, hogy részt vegyenek a szabályozás kijátszásában, mivel súlyos árat kell majd fizetniük, ha lebuknak.
A harmadik hipotézis szerint azok az államok, amelyeknél többféle valuta is jelen van a piacon, valószínűleg nem fognak saját stablecoinokat bevezetni. Ezzel szemben Kína nemrégiben jelentős lépést tett: egy új rendeletet fogadtak el, amely lehetővé teszi a jüanhoz kötött stablecoinok kibocsátását Hongkong területén.
Összegzésként megemlíthetjük, hogy a szakértők úgy vélik, a magán stablecoinok nem fognak háttérbe szorulni a központi banki digitális valuták (CBDC-k) megjelenése miatt.
Ezek lényegében ugyanolyan eszközök, csak központi bankok bocsátják ki őket, amelyek garantálni tudják a jegybanki pénzre való átváltásukat. Több mint 100 központi bank indult már el a CBDC-k útján. Egyedül az Egyesült Államok nem tette ezt meg, ami az ország jegybanki tevékenységekkel szembeni történelmi gyanakvását, valamint a kriptoipar lobbizását tükrözi.
A történelem tanulságai alapján világosan látható, hogy a jegybank által kibocsátott pénz számos előnnyel bír a magánpénzekkel szemben. Ez pedig megerősíti azt a véleményt, hogy az Egyesült Államok talán nem a legjobb irányba halad.
Barry Eichengreen
A Kaliforniai Egyetem (Berkeley) közgazdaságtan és politikatudomány területén jártas professzora. 1997-től 1998-ig a Nemzetközi Valutaalap (IMF) fő tanácsadójaként tevékenykedett. Kutatási fókusza kiterjed az árfolyam-politikára, az európai és ázsiai gazdasági integrációra, valamint az IMF politikai irányelveivel kapcsolatos kérdésekre.
