A búza ára drámai módon csökkent, ami komoly döntésre késztette a gazdákat, és heves viták törtek ki a témában.

Aszályok, erdőtüzek és szélsőséges csapadék – az idei év sem kímélte az európai gazdákat a természeti csapásokkal. E nehézségek közepette néhány bátor gazda úgy döntött, hogy radikális lépésekre szánja el magát, hogy megküzdjön a kihívásokkal.

A klímaváltozás következményei ismételten komoly kihívások elé állították az európai gazdákat, és ez alól Magyarország sem kivétel. Az idei évben az őszi vetésű gabonák betakarítása után a szárazsággal kellett megküzdeniük a gazdáknak, míg az északi területeken a túlzott csapadék akadályozta a munkálatokat. Ráadásul a termények felvásárlási árai sem azokban a mezőnyökben mozognak, amelyek a mezőgazdasági növénytermesztést vonzóvá tennék. A helyzet így valóban megnehezíti a gazdák életét, akiknek évről évre újabb kihívásokkal kell szembenézniük.

Litvániában az utóbbi hetekben drámai összeomlás következett be a búzapiacon, ami arra késztette a gazdákat, hogy szokatlan hirdetésekkel lépjenek fel a közösségi médiában. A terményeiket kínálják, de nem az emberi fogyasztás vagy takarmányozás céljából - hanem fűtési megoldásként. Ahogy közeleg a tél, úgy a jó fűtőértékű gabonatermés akár erre a célra is alkalmas lehet, bár senki sem azért dolgozott egész évben a földeken, hogy a búzát tűzre dobja.

A litván gazdák elkeseredett lépései mögött mély aggodalom rejlik, hiszen a számok világosan tükrözik a nehéz helyzetüket. A pellet ára 260 euróra emelkedett tonnánként, míg a búza csupán 140 eurót (körülbelül 54 500 forintot) ér a balti országban – ez nyilvánvalóan elfogadhatatlan. Magyarországon sem sokkal kedvezőbb a helyzet; Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyéből érkezett információk szerint a takarmánybúza ára 63 ezer forintra rúg, a malmi minőségű búzáért pedig 66 ezer forintot kínálnak tonnánként. A gazdák így jogosan érzik magukat elkeseredve, hiszen a piaci árak nem tükrözik a termelés költségeit és a munkájuk értékét.

Litvániában heves diskurzus bontakozott ki arról, hogy a gazdák mennyire cselekszenek etikusan, amikor fűtőanyagként próbálják értékesíteni terményeiket. Az Európai Unió támogatja a búzatermesztést, ám a gazdák nem ennek érdekében kapják a támogatásokat. Így a búza ilyen irányú felhasználása nem csupán gazdasági, hanem etikai kérdéseket is felvet, hiszen az adófizetők pénzének elherdálása is súlyos morális dilemmát jelent.

"Ez az egész nem tűnik igazán megalapozottnak. Olyan érzést keltenek, mintha túl sok gabona állna rendelkezésre, de inkább csak egy marketingfogásnak tűnik. A gazdák csupán egy kis figyelmet szeretnének, ám a megszólalásaik meglehetősen radikálisak."

- Emelte ki Mindaugas Ryla, a litván természettudós. Jelenleg Litvániában a felvásárlási árak annyira csökkentek, hogy már nem fedezik az előállítás költségeit. Az alacsony búzaár azonban nem tükröződik a végtermékek, azaz az élelmiszerek árában, mivel a kiskereskedelmi árakat nem az alapanyagtermelők határozzák meg.

Vannak olyan környezetbarátabb és energiatakarékosabb fűtési megoldások, mint például a fűzfa, amelynek biomasszája kitűnő alapanyag a biogáz előállításához. Amennyiben az Európai Uniónak túlkínálata van gabonából, érdemes lenne átgondolni a termesztésének támogatását; a piacnak magától kellene regenerálódnia.

- fogalmazott nyers őszinteséggel Mindaugas Ryla.