Kelta gyógyítók titkos nyomvonalán - különleges orvosi eszközre bukkantak Lengyelországban.

A Goldstone legendája: áldozati oltár vagy csupán egy emlékhely?

A kutatás irányítását Dr. Bartłomiej Kaczyński, a Varsói Állami Régészeti Múzeum szakértője végezte. A vizsgálat célja világos volt: a kelta lakosság kultúrájának, hagyományainak és történelmének feltérképezése Észak-Lengyelország területén. A kutatás során tavaly egy Kr. e. 4. századi sisakra bukkantak a régészek, most pedig egy különleges sebészeti eszközt hoztak a felszínre. Ez a ritka szerszám a koponyalékelés, más néven trepanáció során használható, ami új fényt vet a korabeli orvosi gyakorlatokra és a kelta emberek életére.

A lelőhely északkeleti szegletében a régészek felfedezték az ősi vaskohászat nyomait. Számos salakdarab mellett egy kisméretű vasüllő is napvilágra került, amely valószínűleg korszerű fémeszközök előállítására szolgált. "Az itt feltárt leletek világosan igazolják, hogy a mai Észak-Lengyelország területén élő kelták nem csupán gyógyítóval, hanem tapasztalt kovácsmesterekkel is büszkélkedhettek." - mondta Kaczyński a témával kapcsolatban.

A legutóbbi ásatások során a régészek gazdag kelta leletanyagot tártak fel: brossokat, lándzsahegyeket, fejszéket és csatokat. Ezek mellett a kutatók a település védelmi rendszerét is rekonstruálták: a domb déli részét palánk és árok, míg az északi oldalt csupán egy egyszerű kerítés védte - valószínűleg a vadállatok távoltartása végett. "Úgy tűnik, a közösség élete főként a déli, védett részeken zajlott" - mondta Kaczyński.

A látogatók mostantól felfedezhetik a feltárt területet, ahol megcsodálhatják a leletek replikáit, és a tájékoztató táblák révén bepillantást nyerhetnek Mazóvia kelta örökségébe. "A nemrégiben megnyitott tanösvény remek alkalmat biztosít arra, hogy bárki közelebb kerüljön ennek a vidéki tájnak a lenyűgöző múltjához." - nyilatkozta a Varsói Állami Régészeti Múzeum képviselője.

A feltárt leletegyüttes ritka betekintést nyújt abba, hogyan ötvöződtek a kelta hagyományok a helyi kultúrákkal a mai Észak-Lengyelország területén. A leletek ezáltal egy olyan korszakot idéznek meg, amelyben a hit, a gyógyítás és a szakértelem még népcsoportról népcsoportra hagyományozódó örökség volt.