Ritkaföldfémekért folytatott harc: egy halászhajó baleset világította meg a megoldás útját.

2023-ra Kína részesedése Japán ritkaföldfém-importjában drámai módon, 97%-ról 60% alá csökkent. Ez a változás nemcsak a gazdasági tájképet formálta át, hanem lehetőséget teremtett a sebezhetőségből való átmenetre, amelynek eredményeként a japán ipar ellenállóbbá vált a globális kihívásokkal szemben.

2010 szeptemberének szeles hajnalán egy rozsdás kínai halászhajó, a Minjinyu 5179, csendesen ringatózott a Kelet-kínai-tenger hullámain. A fedélzeten Zhan Qixiong kapitány éppen a hálókat ellenőrizte, amikor a ködön keresztül hirtelen feltűntek a japán parti őrség két hajói. Az ezt követő napokban a kis kínai halászhajó váratlanul óriási geopolitikai feszültséget szült. Az ütközés, amely a japán felségvizeken található Senkaku-szigetek közelében zajlott, nem csupán a két hajót rázta meg, hanem az egész világ ritkaföldfém-ellátási láncát is megrázta.

Amikor Japán hatóságai elfogták Zhan kapitányt, Peking ezt a szuverenitás megsértéseként értékelte. A diplomáciai tiltakozások után Kína egy szimbolikus, de mindenki által nyilvánvaló lépéssel válaszolt az eseményekre.

Felfüggesztette a ritkaföldfémek Japánba irányuló exportját.

A következő hetekben a japán ipar, amelynek motorjait, okostelefonjait, szenzorait, hibrid autóit és számítógépeit a nehezen kiejthető elemek mozgatják, váratlanul rádöbbent arra, mit is jelent, amikor a globális ellátási lánc egyik láncszeme váratlanul megszakad.

A "ritkaföldfém" kifejezés valójában megtévesztő. Ezek az anyagok nem annyira ritkák, mint ahogy a nevük sugallja; inkább az a különlegesség, hogy koncentrált formában nagyon nehezen találhatóak meg. A 17 elem, amelyet ezek a fémek képviselnek, elengedhetetlen szerepet játszik a modern technológiai fejlődésben. A 2000-es évekre Kína a világ termelésének 95-97%-át uralta, nem csupán a bányászati tevékenységek terén, hanem a feldolgozási technológiák terén is monopolhelyzetbe került.

Japán gazdasága, amely ebben az időszakban a globális rangsor harmadik legnagyobb helyezését foglalta el, egyre inkább a kínai neodímium és diszprózium iránti függőségtől szenvedett. Az autóipar, különösen a Toyota és a Honda hibrid modelljei, e nélkülözhetetlen mágnesek nélkül nem tudtak volna hatékonyan működni. Emellett a Sony és a Panasonic termékeiben sem lehetett figyelmen kívül hagyni ezen alapvető elemek jelentőségét.

A Senkaku-incidens következményeként Kína nem hirdetett meg hivatalos embargót, de valójában erre nem is volt szüksége. Elég volt, ha adminisztratív okokból felfüggesztette az exportengedélyek kiadását, aminek következtében a vámhivatalok leállították a szállítmányok folyamatát. Ennek eredményeként Japán importja ezekből az alapvető nyersanyagokból mindössze hetek alatt a tizedére csökkent. A piacon pánik tört ki, és a neodímium ára hatszorosára, míg a diszpróziumé tízszeresére emelkedett 2010 és 2011 között. Ekkor vált világossá a japán kormány és az ipari elit számára, hogy a nyersanyagok iránti függőség nem csupán technológiai kihívás, hanem komoly biztonsági probléma is. Naoto Kan miniszterelnök ekkor fogalmazta meg először nyilvánosan, hogy Japánnak el kell lépnie az ipari önellátás új korszakába.

A következő években Japán három fronton indított támadást a függőség ellen. Először is diverzifikált. A JOGMEC (Japan Oil, Gas and Metals National Corporation) azonnal tárgyalásokat kezdett az ausztrál Lynas Corporationnel, amely a nyugat-ausztráliai Mt. Weld lelőhelyet fejlesztette. 2011-re Japán beszállt a malajziai LAMP üzembe, amely így a kínai feldolgozás alternatívája lett. Ez persze nem volt kockázatmentes. A LAMP környezeti vitákat váltott ki, radioaktív melléktermékei miatt Malajziában többször tiltakoztak ellene. De Japánnak nem nagyon volt választása, mindenképpen kellett egy B-terv.

Második alkalommal új technológiákhoz fordultak. A NEDO (Új Energiák és Ipari Technológiák Fejlesztési Szervezete) és az AIST (Nemzeti Haladó Ipari Tudományos és Technológiai Intézet) kutatói az e-hulladék újrahasznosításában látták a jövő lehetőségeit. A városi bányászat kifejezés egyre népszerűbbé vált. Tokióban 2014-re megnyílt a világ egyik legnagyobb ritkaföldfém-újrahasznosító központja, amely új lehetőségeket teremtett a körforgásos gazdaság számára. Eközben a Toyota mérnökei olyan motorokat fejlesztettek ki, amelyek ritkaföldfém-mentes mágnesekkel működtek, ez pedig nemcsak forradalmi újításnak számított, hanem a biztonságos ellátás érdekében is jelentős előrelépést jelentett.

Harmadik alkalommal alakítottak ki stratégiai tartalékot. 2013-ban a japán kormány elindította a kritikus nyersanyagok készletkezelési programját. A nagyvállalatok számára kötelezővé vált a kettős beszerzési elv alkalmazása, amely szerint minden fontos alkatrésznek legalább két különböző forrásból kellett beszerezhetőnek lennie.

A helyes döntések révén Japán nemcsak hogy túllépett a válság nehézségein, hanem valójában megerősödött. Bár a kínai exporttilalom kezdetben komoly kihívások elé állította az országot, hosszú távon új versenyelőnyöket hozott létre. Míg 2010-ben Japán ritkaföldfém-igényeinek 97%-át Kína szolgáltatta, addig 2023-ra ez az arány 60% alá csökkent. Az eltérő források, mint Ausztrália, Délkelet-Ázsia, valamint kisebb mértékben Kazahsztán, egy új, sokszínűbb ellátási láncot alakítottak ki.

A függőség ellentmondásossága abban állt, hogy a kényszer új utakat nyitott a kreativitás előtt. Japán ipara felfedezte, hogy a sebezhetőség tudatának ismerete az egyik legnagyobb motiváló erő. Ennek következtében az ország a 2020-as évek során a legellenállóbb high-tech gazdaságok egyikévé vált.

A 2010-es sokk után a japán ipar és az állam kapcsolata is átalakult. A METI (Gazdasági, Kereskedelmi és Ipari Minisztérium) nem pusztán szabályozó, hanem stratégiai partner lett. A vállalatok, kutatóintézetek és állami szervek együtt dolgoztak a ritkaföldfém-alap létrehozásán, amely egymilliárd dolláros tőkével indult 2012-ben. Ez az alap nem startupokat, hanem nyersanyag-biztonságot finanszírozott, ami egyedülálló koncepció volt akkoriban. A japán gazdaság ezzel lényegében újratanulta a hidegháborús leckét. Azt, hogy a technológiai fölény önmagában keveset ér, ha az alapanyag külföldi kézben van. A ritkaföldfémek a XXI. század olajaivá váltak, csak kevésbé nyilvánvaló módon.

Az elektromos járművek iránti globális kereslet robbanása újra növeli a ritkaföldfémek iránti igényt. Így Japán relatív függetlensége is törékeny marad. De éppen ez a törékenység készteti folyamatos innovációra az országot.

Ahogyan az 1970-es évek olajválságai mély sebeket ejtettek a globális gazdaság szövetén, úgy a 2010-es évek elején a ritkaföldfémek körüli válság is hasonló hatással bírt. Míg az OPEC uralta a korábbi válságokat, ezúttal Kína emelkedett a középpontba, a tengerparti tankerhajók helyett pedig apró oxidporok irányították az iparágak jövőjét. Japán reakciója párhuzamba állítható a nyugati világ olajárrobbanásra adott válaszával: a hatékonyság növelése, az innováció előmozdítása és a diverzifikáció szellemében. A lényegi eltérés csupán annyi, hogy most nem a fogyasztás mérséklése, hanem a külpiaci függőség csökkentése került a középpontba.

Japán története a ritkaföldfémekkel nem csupán történelmi érdekesség. A 2020-as évek világában, amikor a kritikus nyersanyagok, például a lítium, a kobalt vagy a grafit ugyancsak geopolitikai fegyverré válhatnak, fontos üzenetet hordoz. Az állam és az ipar közös stratégiai gondolkodása, a kutatásba fektetett bizalom és a gyors reagálás képes átalakítani egy válságot lehetőséggé. A történet megmutatta, hogy a sebezhetőség felismerése az első lépés az ellenállóképesség felé.

Tíz év elteltével az incidens után Zhan Qixiong kapitány neve már a történelem homályába veszett, de hajója örökre nyomot hagyott. Nem csupán azért, mert összetűzésbe került a japán parti őrséggel, hanem mert akaratlanul is beindította a 21. század egyik legmeghatározóbb ipari forradalmát. A Kelet-kínai-tenger hullámai ma is lágyan sodorják a Senkaku-szigetek partjait, de a japán ipar már nem a régi. Megtanulta, hogyan kell a viharokat ügyesen kezelni és az új kihívásokra reagálni.